Jandácsik Pál (továbbiakban J. P.) :Mi volt az első komolyabb színházi élményed, amely arra sarkalt, hogy te is elkezdj tevékenykedni a színpadon?
Balogh Tamás Zsolt (továbbiakban B. T. Zs.): Ez nagyon érdekes és elgondolkodtató kérdés, mert a családom eddig nem igazán járt színházba. Nem tudok konkrétan olyan élményt felidézni, aminek a hatására elkezdtem ezt a pályát. Már 4-5 éves korom óta imádok szerepelni, anyukám azt mondta, hogy már óvodában is. Az anyák napi és más hasonló ünnepségen mindenki szövegét tudtam. A zenei általános iskolában még többet szerepeltem, majd jöttek az első színdarabok, musicalek.

J. P.: Melyik a legkedveltebb szereped?
B. T. Zs.: Nagyon nehéz a választás, hiszen nagyszerű szerepeket játszhattam el, például Buldeót A Dzsungel könyvéből, Ervin Ivánt a Csoportterápiából /Nagykőrös/, a Rádióst A padlásból /Komárom/, Kakast az Annie musicalből /Budapest/, illetve az a megtiszteltetés ért, hogy én alakíthattam 2015-ben Jézust is Webber világhírű rockmusicaljében az abonyi színpadon. Ha választanom kellene a számtalan karakter közül, akkor a Dzsinni lenne a befutó az Aladdin & Jafar musicalből. Dzsinniként élhettem ki leginkább az energikus, hiperaktív énemet. Imádtam!

J. P.: Vagyis nem csupán abonyi berkekben játszottál, hanem valódi színházi tapasztalattal is rendelkezel! Miben másabb egy amatőr társulati tevékenységben részt venni, mint hivatásos művészek között mozogni?
B. T. Zs.: Nagyszerű élmény a nagy színészeket látni a színpadon, illetve közösen dolgozni velük egy próbaidőszakban. Sokat tanultam már csak abból is, hogy beültem végig nézni a próbáikat. Emellett hihetetlen érzés, amikor Radó Denise, Vágó Zsuzsi, vagy épp Csengeri Attila ad egy -egy jó instrukciót neked.

J. P.: Tavaly egy musical show keretén belül a rendezői tehetségedet is megmutattad, majd az idén a Reflektorban is. Mit gondolsz, milyen kompetenciáknak kell megfelelnie egy jó rendezőnek?
B. T. Zs.: Jó vezetői képesség kell hozzá, hiszen nem lehet úgy rendezni 15-20 embert, hogy nem tudom kezembe venni az irányítást. Mindig motiváltnak és energikusnak kell lennie egy rendezőnek, mert a tagok is ezt a hangulatot fogják átvenni tőled. Annyira motiváltak, mint amennyire én vagyok. Folyamatosan terveznem kell pontról pontra, hogy követhető legyen a munkafolyamat. Bármilyen színdarabot készítünk, elengedhetetlen, hogy egyben lássam, már a kezdeti fázisban, hogy milyen végeredményt akarok a közönségnek nyújtani a színpadon, mind díszletileg, fényileg, színészileg. Ez egy hatalmas kaland a számomra, és érzem, hogy folyamatosan fejlődik a személyiségem ezáltal.

J. P.: Idén a Bihari Ifjúsági Stúdió bemutat egy újabb zenés vígjátékot Ti amo, Balaton! címmel. Miben fog különbözni a Reflektortól?
B. T. Zs.: Elsősorban abban, hogy a Ti amo, Balaton! egy ízig-vérig olasz komédia lesz, míg a Reflektor egy sokkal drámaibb, fiatalok sorsait bemutató musical volt.  A nagy nevetések közben nagy slágerek fognak elhangzani, amiket úgy gondolom, mindenki jól ismer, például a One way ticket, vagy a Wonderful life. Természetesen „szöveg lenni mágyár”, ahogy a darabban szereplő Bíró elvtárs fogalmazná.

J. P.: Mik a távlati céljaid, tervezel-e esetleg kilépni a „hobbi” színházból, és hivatásos színészként, esetleg rendezőként a pályára lépni?
B. T. Zs.: Minden akkor kezdődik el, amikor az álmaid nagyobbak lesznek, mint a félelmeid. Nekem is vannak céljaim, vízióim, ahogy mindenkinek.  Mindenképpen szeretnék rövid időn belül olyan iskolában tanulni, ahol mindent megtanulhatok akár színészetről, vagy a rendezésről, mert sokkal szebb lenne a világ, ha mindenki azt csinálná a munkában is, amit szeret, nemde?

Szerkesztőségünk nevében is jó munkát kívánunk Zsoltinak! Bízunk benne, hogy még sok hasonló sikert fog megélni!

Jandácsik Pál