– Lehet mondani, hogy életutad kezdete nagy kanyarokat írt le. Születésed helye – Gyoma – sem utal arra, hogy lennének székely felmenőid, ami pedig családnevedből következtethető.
– Pedig a családi legendárium úgy tudja, hogy voltak székely őseim, akik az 1700-es évek végén költöztek el a mai, országhatármenti Székelyhídről, és érkeztek az akkori Gyomára, a Hármaskőrös mellé. Ez a nagyközség jóval később, szükségszerűen összeolvadt a vele szomszédos Endrőddel. Így azután ha jól emlékszem 1982-től Gyomaendrődként kisváros lett. Ez számomra azért érdekes, mert Gyomán születtem, 1926. május 17-én. Apámnak jól menő vegyeskereskedése volt. Az külön történet, hogy hogyan kerültem kamaszként Jászberénybe, ahol 1941-ig a József Nádor Gimnáziumban tanultam. A háborús hangulatnak, lelkesedésnek(?) is szerepe volt, hogy 1941-ben jelentkeztem a nagyváradi Gábor Áron Tüzér Hadapród Iskolába. ’44-ben az oroszok közeledtével, iskolát besorozták, és vitték-vitték nyugatra. Időnként lőni is kellett, és vissza is lőttek. Voltak, akik ottmaradtak… Én megúsztam! Egy kevés hadifogság után, épen érkeztem haza, és sorkatona lettem a Néphadseregben. Itt kiderült katonai múltam, vagyis hogy már néhány évig hadapródiskolás voltam, és mivel nem volt benne semmi elmarasztaló, beiskoláztak a Kossuth Lajos Tüzértiszti Iskolába. Egy év múlva avattak, mint tüzérhadnagyot. Ezután kerültem Kőrösre, az un. „külső laktanyában” székelő tüzérezredbe. Ott szolgáltam az ’56-os forradalom lezárulásáig, az alakulat felszámolásáig, 1957 január-februárjáig. Közben megnősültem! Feleségem Bujdosó Mária, aki ma is társam. Két felnőtt gyerekünk van. Marika, és Jóska, akik unokákkal is megörvendeztettek bennünket… Még katona voltam, amikor leérettségiztem az Arany János gimnáziumban, 1954/55-ben. Érdekességként említem, hogy tiszttársaim közül többen is itt találtak civil foglalkozást, miután kőrösi lányt találtak feleségnek. Hirtelenjében Tuza Jancsi, Nagy Pista, Évin Sándor a későbbi dandártábornok, és Csípő Balázs, aki mint a Hazafias Népfront városi titkára lett nyugdíjas – jutnak az eszembe.
– Milyen volt a „civilélet”?
– Bizony nagyon nehezen kezdődött! Ebben feleségem családja segített! A konzervgyárban kezdtem, segédmunkásként. Miután a főnökeim látták, annál többre is képes vagyok, léptem feljebb. Előbb 1957–69 között gondnok, majd a nyugdíjaztatásomig, 1987-ig reklám-, és propagandacsoport vezető. Ehhez elvégeztem a Kereskedelmi Kamara szervezésében egy speciális tanfolyamot. A reklám rendkívül összetett, és felelőségteljes munka volt! Hiszen ahogy fejlődött a gyár, úgy nőtt, és gazdagodott a választék! A reklámot ehhez kellett folyamatosan igazítani. Nem beszélve a hazai és külföldi árubemutatókról, melyeket mi rendeztünk.
– Hogy kerültél a modellezés közelébe? Hiszen most, mikor erről is beszélgetünk, immár 50 éves a Kinizsi Modellező Kör, amit kezdettől fogva Te vezetsz!
– Mintha ma történt volna… Pedig még 1957-ben, Szabó Feri bácsi, mint nyugdíjas hajóskapitány megszólított néhányunkat, hogy miért nem építünk hajómodellt? Ketten, Koroknai Pista komámmal ráálltunk, és készítettünk egyet-egyet. Ezeket a gimnázium 400 éves jubileumi ünnepségének tiszteletére, 1958-ban vízre tettük a strand nagymedencéjében. Feri bácsi még pesti modellezőket is meghívott egy színvonalas bemutatóra. Volt ott vagy 10-12 modell a mieinkkel együtt! Nagy siker volt… No, a sikeren felbuzdulva elhatároztuk Pistával, hogy folytatjuk! Ő a gyár keretei között szervez egy csapatot, én pedig a Kinizsi Sport Egyesületben próbálom meg ugyanezt. Mindkettőnknek sikerült! A fiatalság körében egyre népszerűbb lett a modellezés. Hát, így kezdődött…
– Akkor lássuk a folytatást, mely valójában „sikertörténet”!
– Egyetértek, mert tényleg az… Még ’57-ben sikerült annyi kamaszt belelkesíteni, hogy júliusban a Kinizsi Egyesület vezetősége áldását adta az ötletre, és megalakult a Modellező Kör. Ennek lettem az elnöke, amit azóta is vezetek. Az igazság az, hogy a modellezés mellett az egyesület vezetése is az életem része lett! Bizony, együtt öregedtem a körrel. Ezért azután nem esik nehezemre visszatekinteni az elmúlt évtizedekre, mely gazdag volt sikerekben, de voltak benne kudarcok is. Nagy-nagy összetartó erőnk volt, a régi közösségeket jellemző, és éltető eszmény: „Mindenki egyért, egy mindenkiért”! Ma sem tudom, ez hogy alakult ki, de kialakult! Bár soha nem beszéltünk róla. A kudarc okozta fájdalom éppen úgy közös volt, mint a siker, a győzelem. A tagok jöttek-mentek, de a segítőkészség, és a jószándék az maradt! Sőt, nem hogy maradt, de erősödött is… Büszke vagyok rá, hogy sokáig, a városban is pozitívan értékelték a kör eredményeit. Ha kellett, és kértem, segítettek. Ez is közrejátszott abban, hogy mindig volt utánpótlásunk. Akik valamilyen okból abbahagyták, jött helyettük más. És ott folytatták, ahol az elődök abbahagyták. Azt azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a jelenlegi, dr. Czira Szabolcs polgármesterféle városvezetés a füle botját nem mozdítja rendezvényeinkre! Például a város hivatalos lapja meg sem említi eredményeinket, pedig évről-évre vannak! Azt is mondhatnám, hogy ezen a téren a múltunkból élünk. Segítséget a régi ismerősöktől kapunk… No, de inkább folytatom. Az ötven év alatt generációk szerették meg a modellezést. Az építéssel együtt a versenyzést is, hiszen a verseny adja a modellezés „sava-borsát”. Az összevetés… Többen vannak, akik családtagként „fertőződtek meg” a modellezéstől. Az idősebbek közül alapító Koroknai Pista lánya, fia, a grafikus-tanár Nagy Palinak, három fia, és az én fiam is tagja lett a közösségnek. Sőt, a jubileumi kiállításon bemutattuk Nagy Pali egyik több évtizedes hajómodelljét, amit én restauráltam.
Az ifjabb generációt a Prikkel-fiúk képviselik, eredményesen. A későbbiek során autókat is építettünk, még később repülők is készültek. Úgyhogy mindhárom kategóriában kinevelődtek országosan is nevet szerzett tagjaink. Sőt, olyan is volt – Botocska Feri – akinek a neve Európában is ismert lett! Autómodelljeivel volt válogatott kerettag. Ezeknek Kőrösön is rendeztünk bemutatókat, versenyeket egy körpályán, ami gyár építőbrigádja készített el, nagy pontossággal, kiváló minőségben, a Csónakázó partján. Így nemcsak hajókat, hanem autókat, sőt repülőket is versenyeztettünk. Feri és még néhányan az elsők között építettek hőlégsugaras repülőt. Ez, ha repülni nem is tudott, de a sebessége bámulatos volt. Például a Csónakázó befagyott jegén, több körön is száguldott. Egyébként Ferinek korábban voltak robbanómotoros repülői is. Ezeket a ’70-es évek focimeccseinek szünetében röptettük a pálya fölött. A bemutatóink nagyon népszerűek voltak! Sajnos, csak voltak… Végül meg kell említsem megszállott segítőmet, Beke Dénest, aki nagyon sok fiatallal ismertettette, és szerettette meg a modellezést. A hozzá hasonló megszállottak nélkül nem maradt volna fenn a modellezés helyi gyakorlata, ennyi évtizeden át!
– Ha összeadnád, hogy öt évtized folyamán hány gyerek ismerte meg a modellezés örömét-bánatát, mennyi jönne ki?
– Pontos számot nem tudok, mert nyilvántartást nem vezettem. De biztos, hogy lehettek néhány százan!
– Nem fejezhetjük be az eredmények nélkül!
– Éppen akartam mondani, de azért nem erőltettem, mert nem találom – mondjuk így – a „Dicsőségkönyvet”, amiben pontos nyilvántartást vezettem, hogy ki, mikor, hol, milyen versenyen, hogy szerepelt? Rádöbbentem, hogy a sok költözés közben vagy elkallódott, vagy csak most, mikor kellene, nem találom. Pedig úgy látszik, hogy a mostani helyünk itt, a Tűzoltólaktanyában végleges lesz. No, azért néhányat fel tudok sorolni, a nem is nagyon régi évekből: 1998-ban Prikkel Zoli különdíjat nyert Bad Neudstadtban. Őt többször is djazták. Általában hajókat épített. 2000. Gyurcsik Vincze Taszáron lett első az OB-én. 2006-ban, szintén Taszáron, a Corvin Kupán elhoztuk a csapat első helyet: Pesti Gábor, Papp László, Székelyhidi József. 2008-ban, az Arany Napokon nagy közönségsikerrel emlékeztünk meg a Kör 50 éves évfordulójára. Monstre kiállítás is volt a Cifrakertben. 2008. Balázs Kriszta III. lett az EB.-én, motorosrepülők között. Utoljára hagyom magamat. Kezdetben, mikor még a többség csak ízlelgette az építéssel együtt a versenyzést is, én is részt vettem néhányon. 1957-ben Dunakeszin, vitorláshajó kategóriában első lettem. 1960. A Városligeti tavon rendezett OB-én, harmadik voltam motoros hajómmal. 1977-ben, Ajkán ebben a kategóriában lettem második. És ezzel be is fejeztem a versenyzést…
(2008. szeptember.)
Tóth Barna
