Ez azt is jelenti, hogy a párizsi olimpián nem fog elindulni, pedig a sportszakértő közvélemény szerint onnan aranyéremmel térhetett volna haza.

Kiégése nemcsak az úszás miatt van, pedig az úszás az egyik legmonotonabb mozgásforma, és sokak számára lelkileg igencsak megterhelő.

Magam is úsztam, és bizony naponta három- négyezer métert úszni egy valamikor cél elérése érdekében, nem mindenki lelke bírja ezt a megterhelést.

Azt mindenki tudja, hogy maga az úszás egy olyan mozgásforma, amelyet életvitelszerűen csak speciális lelkiállapotúak tudnak elviselni, olyanok, akiket boldoggá tesz saját fizikai teljesítményük.

A hullámok között az úszó számára nehezen hallható meg a közönség biztatása, itt inkább az egyéni ambíciók számítanak. Csapatjátékosoktól sokszor hallhatjuk, hogy a közönség biztatása felvillanyozta őket, és önmaguk teljesítményét is meg tudták haladni versenyhelyzetben.

Milák Kristóf olyan úszó volt – ha történetesen abbahagyja az úszást, amit remélünk, hogy nem – aki nem beszél a levegőbe. Sajnos önmaga mondta ki, hogy nem úszik tovább, és befejezettnek tekinti pályafutását.

Milák Kristóf úszókarrierje fénykorában a világ előtt járt versenyzés szempontjából. Persze van, aki a politikában nem fejezi be a pályafutását, bár a közvélemény szerint ennek éppen ideje lenne. Felcsúton ilyesmitől nem kell tartani, hiszen Orbán Viktort nem olyan fából faragták, aki csak úgy könnyedén abbahagyná a politizálást. Megvan benne az az öntudat, hogy nélküle a magyar politika elveszítené vonzerejét, és a nép vezető nélkül maradna.

Hát igen, a sporthoz is ambíció kell, mint a politikához. Milák Kristóf története megmutatta azt, hogy egy mégoly kiváló sportoló sem tud életvitelszerűen beletörődni a mai magyar sportvalóságba.

A mai magyar sportvezetés csak olimpiai érmekben tud gondolkodni, tehetségek kinevelésében már nem. Pedig tehetség van bőven, és mi, magyarok szerencsés nemzetnek tarthatjuk magunkat, mert tehetségekben soha nem szűkölködtünk, főleg az úszás tekintetében nem.

Felcsúton a Puskás nevével jelzett és visszaélő „akadémia” vezetőinek soha nem kellett elszámolniuk semmivel, sem az eredményességgel, sem az elköltött pénzzel. Emlékezzünk csak a Bajnokok Ligája első fordulójában egy olyan azeri csapat ejtette ki az „akadémistákat”, melynek labdarúgói elképzelni sem tudtak ekkora sikert.

Mindezt majd negyven órás utazás után tették, akkor léptek ugyanis pályára, és pihenés nélkül ütötték el a továbbjutástól a magyar csapatot.

Hát itt tartunk, úgy tűnik ezek után, hogy a Puskás Akadémia Felcsúton nem a magyar sport létező égiteste, hanem egy olyan feketelyuk a magyar sport egén, mely teli torokkal nyeli el a pénzt, és vezetőinek nem kell elszámolniuk semmivel sem.

Arról senki sem beszél, hogy Puskás Öcsi nevével visszaélő „sportakadémia” mennyi pénzt nyelt el már eddig, és arról sem, hogy miért estek ki a Bajnokok Ligájából már az első fordulóban.

Jegyezzük meg, a fociban sohasem számított a pénz, a magyar futball sajnos a nagy csapat óta csak pénznyelőként működik, és igazi teljesítményt nem tud felmutatni.

A magyar sportrendszer lényegéből fakadóan egyik probléma generálja a másikat. Ilyen körülmények között igazán nincs mit csodálkozni Milák Kristóf visszavonulásán, hiszen ebben az országban a focira mindig volt pénz, más egyéb sportágakban ezt teljesítményhez kötik.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe Milák Kristóf által bejelentettek kapcsán, mármint, hogy abbahagyja a versenyszerű sportolást.

ábrahám