Tősgyökeres kőrösi családból származott és egész életét szeretett szülővárosában, Nagykőrösön élte le. Édesapja jónevű grafikus, édesanyja a Lencsés-Világosi tanyai iskola sokak által szeretett tanító nénije volt. Az első négy osztályt a Lencsés-Világosi iskolában járta. Ennek emlékére vette fel az „El” előnevet, szülei emlékére pedig két könyvet szerkesztett ,,Szenvedés, Szerelem, Szenvedély” címmel édesapja, ,,Tanyai iskolák – NAGYKŐRÖS” címmel édesanyja emlékére. Előbbiben testvérbátyjára, Kőrösi Andrásra is emlékezett, akinek a verseit külön is megjelentette.
Rendkívül tehetséges gyerek volt. Különösen sport terén jeleskedett felső tagozatban a Petőfi iskolában, és a város kiváló tanyai kollégiumában. Futballozott, pingpongozott, sakkozott, teniszezett, kézilabdázott, úszó- és futóversenyekre járt. A Bem SE futball szakosztályában játszott, kézilabdából pedig megyei serdülőbajnokságot nyert a csapatuk. Emellett ,,sportvezetőként” a tanyai iskolásoknak olimpiát rendezett.
A sport iránti érdeklődés végigkísérte az egész életét. Az általa szerkesztett Kék Nefelejcs – NAGYKŐRÖS sportrovata mindig kiváló volt, ,,Nagykőrös Sportja – Az eltelt 100 év” címmel pedig könyvet adott ki.
A gimnáziumban a sport mellett a képzőművészet és az irodalom vonzotta. Érettségi előtt még azon gondolkozott, hogy a Tanárképző főiskolán vagy az Iparművészeti főiskolán tanuljon tovább. Aztán mégis a JATE művelődésszervező média-pedagógia szakán szerzett diplomát. Tíz évig volt a Nagykőrösi Konzervgyár nyomdavezetője, 1991-től pedig a Kék Nefelejcs helyi újság főszerkesztője, amely sokáig a város legolvasottabb és példányszámát tekintve a lakossághoz viszonyítva országosan is az egyik legnagyobb példányszámú újság volt. A lakosságról és a lakossághoz szólt. Ezért nagyon népszerű volt az olvasók körében.
Közben a rajzolást sem hagyta abba. 2000-ben volt az első kiállítása a kulturális központban, amelynek az anyagát elsősorban portréi és női aktjai adták, a második különlegesen elrendezett kiállításán 2011-ben pedig a várost mutatta be.
Nevéhez fűződik, hogy a Kék Nefelejcs Nagykőrös tulajdonostársával, Onhausz Jánossal közösen hozták létre a ’90-es évek közepén a Nagykőrösi Lokálpatrióta Egyesületet, és évekig nagy sikerrel rendezték szeptember első hetében a Bor- Gasztronómiai Fesztivált, amely a jelenlegi Arany Napok elődjének tekinthető.
Az internet térhódításával a Kék Nefelejcs – NAGYKŐRÖS olvasottsága lassanként csökkent, a Covid-járvány idején pedig teljesen megszűnt. Szinte vele egyidőben az egészségét is elvesztette. Utolsó éveit szerető, gondos felségével és fiával töltötte kedves Lencsés-Világosi otthonában, a város közéletét figyelemmel kísérve, elveit sohasem tagadva meg.
Hamvai Lencsés-Világoson nyugszanak majd. Emlékét szeretettel megőrizzük.
szerkesztőség