Akkor lássuk!

Külsőségeiben semmi különbség nincs elődeihez képest. Ugyanúgy Szigeti Márta főszerkeszti ezt is, mint a néhány előzőt. Abban sincs érdemi változás, hogy Márta asszony – aki az „özvegyi fátylat” asszonyi főkötőre cserélte, a kőrösi gyökerű Batár Zs. Botond közbejöttével – állította össze az „Eseménynaptárt”, valamint a „Hónap szülötte” rovatot. Mind kettő meglehetősen fárasztó feladat lehetett!

De lankadatlan energiáira utal, hogy – ha jól számoltam! – még hét írása olvasható bentebb. Közülük meg kell emlékeznem az 1958-ban, műkedvelő pedagógusok, diákok szereplésével bemutatott Kacsó Pongrác „János-vitézéről”, mely még ma is etalonnak számít a helyi amatőrök számára.

A másik a legendás „Nagy Tanári kar” tagjainak bemutatása, a Múzeum előtti szoborcsoport alapján. A gimnázium nyugdíjas igazgatója újfent „mélyre ásott” szeretett iskolájának múltjába, idézve Tolnai Lajos életét, aki Hagymássy Lajosként volt tanulója az „oskolának”. Valamint a gimnázium nemzetiségi diákjairól írott elemzése.

Nem hagyható ki Varga Ildikónak két írása sem! Az egyikben a nagyhírű Szmrecsányi-féle „fényképészeti műintézet” múltját idézi, a másikban, mint a kőrösi „Fióklevéltár” utolsó levéltárnoka emlékezik a gazdag múltra, és törli könnyeit a levéltár féltett kincseinek Pestre történő szállítása kapcsán... Úgy is, mint aki utolsóként zárta be az ajtókat még 2020. december 15-én, a költözködés befejeztével.

Szó-mi-szó, érdemes erre a kötetre is áldozni azt az 1800 forintot, amennyit a LIBRI könyvesboltban kérnek érte.

Ui.: Engedtessék meg e sorok írójának, hogy a magam módján, és kissé elkésve emeljek kalapot búcsúzásul a levéltár megszűntetése kapcsán. 1992-től buzgó kutatója voltam, a levéltárban fellelhető írott múltnak.

Nos, jogos a kérdés: „Miért kellett, hogy így legyen?” (Ez egy Illés-sláger refrénje...)

Kétségtelen, voltak logikus érvek a hurcolkodásra! Bár megjegyzendő, hogy Vácon „városi levéltárrá” változtatta az önkormányzat az ott őrzött iratokat!

Nálunk, Kőrösön, a vezetés erre nem volt hajlandó, pedig az épület a sajátja.

Nagy valószínűséggel a regnáló polgármester makacssága, és a kultúra iránti impotenciája a lényegi indíték. Hiszen ő volt az, aki még a 2000-es években fel akarta számolni a Zeneiskolát, Szakmunkásképzőt! Nem sokkal később megszüntette a Barcsay-utcában az „Iskolatörténeti Gyűjteményt”, amit követett a Városi Múzeum átfazonírozása.

Ja, és a strand...

Lehet, hogy egyetlen mondatban összegezhető dr. Czira polgármesteri averziója: „Azért nem kell a levéltár, mert ott működött a helyi ellenzék boszorkánykonyhája!”

Természetesen kiélemedett boszorkányokkal...

Bizony-bizony... „Az Élet így megyen!” (Móricz Zsigmond)

Tóth Barna