Ilyenről olvastam nemrég az újságban, hogy egy gyermekkórházba, ahol égési sérülteket ápolnak, egy jóember klímaberendezést szerelt fel. Könnyű volt neki, mondhatjuk, hiszen ő korábban légkondícionálók beszerelésével foglalkozott, és megfelelő üzleti kapcsolatai is voltak. Emlékszem, ő ugyanaz az ember volt, aki még tavaly az év végén azért indított gyűjtést, hogy a beteg gyerekek mellett ottmaradó, éjszakázó szülők emberhez méltó körülmények között lehessenek. Magyarul, ágyban aludhassanak, és ne a földön. Úgy tudom többszáz ágyat vásárolt, és azokat szétosztotta harminc gyermekkórháznak.
Kérdezem én, miért nem tudja ezeket az intézkedéseket az adott kórház megtenni, vagy a minisztérium például? Nekik miért nem megy úgy az ügyintézés, mint a karikacsapás?

Azt gondolom, hogy a probléma abban van, hogy pártunk és kormányunk valójában nem áll a helyzet magaslatán, és azt gondolják, hogy propagandával mindent meg lehet oldani. Meg persze azzal is, hogy nem stadionok építésére, meg NB II-es focipályák fűtésére kellene a pénzt elszórni, mert vannak annál fontosabb dolgok is, például gyermekeink egészsége.

Sőt arról is olvastam, hogy egynémely kórházigazgató a saját belügyeibe való beavatkozásnak tekinti azt, ha valaki próbál emberhez méltó körülményeket teremteni egy kórházban. Nem gyógyítani akar, hanem a szociális körülményeken javítani. A gyógyítás feladata nyilván az orvosoké, és ez szerintem is szakmai kérdés. Jó lenne elgondolkodni ezeken a jelenségeken, mármint azon, hogy a hivatalos felelősök képtelenek ellátni érdemben feladataikat a XXI. század követelményeinek megfelelően, és valamilyen sértettségből, vagy egyfajta szakmai gőgből, orvos-szakmai beavatkozásnak tekintik az ilyen adakozó jó szándékú cselekedeteit.

Kérdem én, nem lehetne ezt gördülékenyebben csinálni? Hogy menjen minden úgy hivatalosan, mint a karikacsapás?

egy olvasójuk
név és cím a szerkesztőségben