Bár a rendelkezésnek a Magyar Közlönyben kellett volna megjelennie, és csak akkor vált volna hivatalossá és törvényessé, az ember-miniszter úr ettől mindig tartózkodott, talán arra gondolhatott, hogy így a kellemetlen részleteket majd le lehet tagadni. Ezt meg is tette néhány nap múlva, amikor a felháborodás országossá dagadt, mondván, ő olyat sosem kért, hogy súlyos betegeket küldjenek haza, ezt az igazgató főorvosoknak kellett eldönteniük. A felelősség tehát őket terheli! Persze a 60 %-ot nem vonta vissza, csak pár nappal meghosszabbította a határidőt. Ugyanakkor két nagy megbecsülésnek örvendő kórházigazgató főorvost azonnali hatállyal kirúgott, nehogy a többi igazgató a lelkiismeretére és emberségére merjen hivatkozni, és késve teljesítse a 60 %-ot.
Így került ki a kórházakból országosan többszáz beteg, köztük magatehetetlen vagy egész napos felügyeletet igénylő beteg is. Tehát olyanok is, akiknek az ellátásához kizárólag szakképzett ápolóra lenne szükség. Ugyan a mentősök értesítették a hozzátartozókat, hogy hamarosan viszik a beteget, nem mindenki tudta azonban megoldani az ellátásukat. Ezért sokan fűhöz-fához kapkodtak egy képzett ápolónővér megszerzéséért, vagy valamilyen bentlakásos intézményben történő elhelyezésért.
A Magyar Hangban Grimm Balázs újságíró járt utána, milyen betegelhelyezési, vagy egyéb ápolási megoldások jöhetnek szóba.
Az egyik betegápolási magánintézményben azonnal megnyugtatták, van szabad helyük, sőt tíz percen belül kapott tőlük egy e-mailt is, amelyben az ápolási és egyéb feltételekről tájékoztatták. Náluk a napi szolgáltatások díja 29 900 Ft-ot tesz ki, és induláskor egy heti költséget előre ki kell fizetni. A napidíjba az elhelyezés, ápolás, étkezés és orvosi felügyelt tartozik, de gyógyszereket a beteg hoz. Viszont egyágyas szobák vannak, televízióval és folyamatos szakképzett ápolói és szakorvosi felügyelettel, sőt gyógytornász és pszichológus is rendelkezésükre áll. Mindez összesen havi 900 ezer Ft-ért. Csak legyen, aki ezt ki tudja fizetni …
Választhat a hozzátartozó otthonápolást is. Az erre szakosodott „mű”intézet minimum napi kétórás ápolást vállal. Nappal óránként 4000, 16 órától és munkaszüneti napokon 6000 Ft-os órabérért. A szerződés előtti felmérés 15-20 ezer Ft, a szerződéskötés díja 25 000 Ft. Ha a hétvégeken a gondozást a család elvállalja, akkor havi 280 ezerért megúszhatják.
Az újságíró egyik közeli ismerősét idősotthonban ápolták. Itt havi 250 ezer Ft-ért történt az ápolás, de gyógyszer, pelenka és egyebek ebbe nem tartoztak bele. Ezenkívül az étkezéssel nem törődtek. Ha a beteg nem tudott az étkezéshez felülni vagy felkelni, akkor elmaradt az ebéd. Így a hozzátartozók naponta bejártak a betegeket etetni. Olyan – egyébként – jól képzett ápolónő is van, aki 24 órás, bentlakásos ápolást vállal napi tízezerért, plusz étkezésért, de a NAV felé nem adózik. Így 300 ezer a tiszta keresete havonta.
A fentiekből kiderül, legalábbis a fővárosban az ápolás így-úgy megoldható, csak igen borsos áron. A havi 280-900 ezer Ft-ot csak kevesen tudják kifizetni.
Baky Miklós
