Arra már gondolni sem merek, hogy az annakidején Soros-ösztöndíjasként, külföldi egyetemistaként megszerzett angol tudását kívánta csillogtatni a köztévé nyilvánossága előtt, imígyen: good bye maszk, miközben a tévékamera optikájára ráhúzta a saját maszkját, elsötétítvén a képernyőt a tévénézők számára.

A miniszterelnök ezzel a gesztussal azt kívánta kifejezni, hogy vége a járványnak, és a maszkot le lehet venni. Azóta is betartatja ezt, hiszen a koronavírus delta mutánsának támadásakor sem véteti azt vissza, kivéve a tömegközlekedést, melyet demokratikusabban nevezzük inkább közösségi közlekedésnek. A miniszterelnök az oltás felvételében látja az egyedüli megoldást, a kombinált védekezést – úgy tűnik – feleslegesnek tartja.

Hogy a járvány negyedik hullámának felfutása idején az új mutáns ellen mire van szükség, azt a szakemberek már régen megmondták: oltásra, maszkra, távolságtartásra, valamint az oltási igazolvány használatára. Annak az oltási igazolványnak a használatára, amely valós adatokon alapul, és nem az első oltás után adták ki, mely első oltás tudvalevőleg nem ad még védettséget.

Számomra az is nagyon elgondolkodtató, hogy nincsenek olyan gyógyszerek forgalomban világviszonylatban, melyek a koronavírus ellen lennének használhatók.

Nemrég röppent fel az a hír, hogy a Pfizer kifejlesztett olyan tablettaként bevehető gyógyszert, melyet az amerikai hatóságok már engedélyeztek, és csak idő kérdése az, hogy a világban is alkalmazzák a koronavírus ellen, és az orvosok ne csak vitaminszedésre buzdítsák a járvány ellen védekezőket.

A kormányzat elrendelte, hogy a munkaadók kötelesek intézkedni a tekintetben, hogy kötelezővé tegyék adott területeken a maszkviselést, ezzel is elhárítva magától a felelősséget. Ez mindenképpen felemás megoldás, hiszen a kormányzat fontos adatokat titkol el nemcsak a közvélemény, de a szakemberek és immáron a felelős vezetők elől is.

Sem a józan ész, a logikus gondolkodás, sem a szakmai érvek nem tántorítják el a kormányfőt, Orbán Viktort attól az általa vélt politikai haszonszerzéstől, ami abból ered, hogy az emberek zöme kényelmetlennek tartja a maszkhasználatot, és ezért ő nem teszi azt kötelezővé. Pedig az emberéletnél az illiberális demokráciában sincs fontosabb, hiszen a maszkhasználat – mely tagadhatatlan bizonyos kellemetlenséggel jár – megvédene bennünket a fertőzéstől, s ezáltal emberéleteket mentve.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy ne a politikai hatalom megőrzése legyen a fő szempont a járvány elleni küzdelemben, hanem a szakemberek véleménye, legyen az bár kényelmetlen is az egyén számára. Súlyos árat fogunk fizetni mi, magyarok, ha nem tartjuk be a szakemberek előírásait, azaz emberéletekkel kell majd fizetni ezért.

ábrahám