Ez egyfajta versenyfutás az idővel az állam részéről, hogy sikerül-e az orvos- és szakdolgozói hiányt figyelembe véve, fenntarthatóra szűkíteni az egészségügyi ellátórendszert.
Ma az egészségügyben sokkal inkább a modernizációra van szükség, mintsem egyfajta teljesítményalapú ösztönzésre, mely a bizalmatlanságra alapul az orvosok ellenőrzése tekintetében. A Belügyminisztérium éppen ezt akarja megvalósítani Pintér Sándor főrendőr, egyúttal belügyminiszter irányításával.
A Magyar Kórházszövetség legutóbbi konferenciáján a minisztérium képviselője arról beszélt, hogy az orvosok megfegyelmezését a blokkoló órák bevezetésétől remélik, továbbá azt is ellenőrizni kívánják kamerák segítségével, hogy használja-e más a személyi kártyát a blokkoló működtetésekor. Erről videófelvételt is akarnak készíteni.
Ha nem sikerül az érdemi struktúraváltás, akkor bizony, főleg vidéken, egyes kórházi osztályok spontán bedőlésével, vagy egyes nagyon fontos ellátások, például szülészet megszűnésével kell szembesülni. Erre már sajnos volt is példa, ami azt jelentette, hogy az egészségügyi ellátást igénybe vevőknek esetenként nyolcvan-száz kilométert is kellett utazniuk, hogy megkapják a szükséges ellátást.
Ez úgy, ahogy van, botrányos, mert jelenlegi társadalmunk jelmondata szerint, legfőbb érték az ember. Ezzel szemben az emberi érdekek semmibe vételét jelenti, ha valakit arra kényszerítenek átszervezésre hivatkozva, hogy nagyjából száz kilométert utazzon egy-egy egészségügyi ellátásért.
Úgy tűnik, hogy az egészségügyben csöbörből a vödörbe kerültünk, mert ez az úgynevezett megreformált rendszer sem adja a megoldást a betegellátásban. Az egészségügyi reform komoly szakmai ismeretek mentén hajtható csak végre, hiszen például keringési panaszokkal, légzési nehézségekkel, valamint cukorbetegséggel élők gondozása távfelügyelet keretén belül is megoldható.
Ez csak egy példa volt arra, hogy nem minden betegséget kell és lehet egyformán kezelni az ellátórendszernek.
Aztán itt van a kisebb települések problémája, ahol bizony kimutathatóan orvos- és egészségügyi szakdolgozói hiány van.
Elérhetővé kell tenni a gyors labordiagnosztikát, beleértve a távdiagnosztikát is, melyhez speciálisan képzett szakorvosok is szükségesek. Ezzel a módszerrel lehetne valamelyest enyhíteni az orvoshiányt, főleg vidéken.
A mai kor az orvostársadalomtól egészen más hozzáállást kíván meg a betegek ellátása tekintetében. Ezt kellene figyelembe vennie a mindenkori kormányzati kurzusnak. Tudomásul kell venni, hogy az orvosszakmai ellátás nem úgynevezett mindennapos politikai megoldásokat követel, hanem legalább közép- és hosszútávút.
A mostanság elfogadott megyei orvosszakmai ellátó rendszerrel elméletileg akár javulhatna is az ellátás, de ez persze csak akkor igaz, ha az érintettek könnyen hozzáférhetnek a szolgáltatásokhoz.
A mostani szétaprózott egészségügyi ellátásnak óriási társadalmi költsége és persze ára is lehet később. Tudomásul kell venni, hogy vannak szegényebb ellátatlan betegek is, akik szintén igénybe szeretnék venni az egészségügyi ellátási rendszert.
Nem mindegy az, hogy egy megyei kórházban mennyi ágy létezik, és ki felel ezek ellátásért. Az ellátásra váró betegek rossz hozzáférése az egészségügyi ellátáshoz, melyet leginkább a hónapokig elhúzódó várólisták mutatják meg, ami sajnos rossz egészségi állapotot, súlyosabb esetben halálozást is jelenthet. Ugyanakkor nem mindenki tudja igénybe venni a magán egészségügyi ellátást anyagi okoknál fogva.
Igaz az, hogy a mostani állami egészségügyi ellátási rendszer szervezettsége súlyos kívánnivalót hagy maga után a hozzáférés lehetősége tekintetében. A központosítás nem oldja meg értelemszerűen a problémát, hiszen szakmailag jól átgondolt egészségügyi reform adná az igazi megoldást.
ábrahám