Ennek tiszteletére felidézzük a csodaszép falu történetét, a terjedelem miatt részletekben.
Önálló közigazgatási egységgé 1952. január 1-én vált a falu Miniszterelnöki rendelettel. Nagykőrös területéből 10000 kh, Ceglédéből pedig 5000 kh területetet csatoltak el, így jött létre a település.
Sokan kutatták már, honnan eredhet a falu neve. Egyesek kun-besenyő családnévből származtatják, mások a „csemete” szóból eredeztetik. 1580-ban családnévként szerepel a törököknek adózó jobbágyok összeírási névsorában.  Az ország legnagyobb tanyás településének egyes külterületeit a falusiak máig az egykori elnevezéseiken említik: Csemő dűlő, Felső-csemő, Alsó-csemő, Öreg-csemő, Szőke-csemő, Hosszú-csemő, Csemő-torok, Kistelek, Zöldhalom, Hosszú-homok, Újerdő, Hantháza, Száraz dűlő, Szénástelek, Gógány. A faluban a tanyákon élő lakosság aránya körülbelül 70%.

Nagykőrös és Cegléd sokáig közösen használta a területet, mindkét város a magáénak tekintette, harcolt érte. Ebből lettek a Csemői Per néven elhíresült viták. Kezdetben homokos területek és gyenge minőségű legelők voltak csak ezen a részen, de a IX. század második felétől elkezdték a legelőket felosztani, és szántóföldeket hoztak létre. A homok megkötése B. Tóth Ferenc nevéhez köthető, aki a Csemő dűlőben hozzákezdett a szőlőtelepítéshez, és látványos eredményei egyre több embert sarkalltak szőlő és gyümölcstermesztésre. Mindez az itt élő emberek számára megélhetést is biztosított. A terület déli részén főleg gabonatermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1849-től 1936-ig szélmalom is üzemelt itt. A mezőgazdasági termeléshez szükséges trágyát, a megtermett gyümölcsöt, az elkészült bort, egyre nehezebb volt nagy mennyiségben szekérrel szállítani a rossz földutakon. Felvetődött a vasútépítés gondolata. Ezt az igényt a személyszállítás lehetősége is alátámasztotta, hiszen a tanyai lakosság létszáma megnőtt. 1909. október 29-én átadták a 20,4 km hosszú vasútvonalat Cegléd és Csemő között, ez egészen 1978-ig működött.

Az önálló község megalakulását 1951. december 20-án mondta ki az alakuló tanácsülés és a következő évben kijelölték a leendő belterületet, ami azonban, mint később kiderült, semmiféle szempontból nem volt jó választás. Belátták, hogy a belterületet máshol kell kijelölni, ennek megvalósítására azonban, pénzhiány miatt, csak 1958-ban kerülhetett sor. Az új terület jól megközelíthető és sűrűn lakott volt, rendelkezett vegyesbolttal, postával.

A ‚60-as években sorra szűntek meg a tanyás birtokok. Ennek több oka is volt, a szövetkezetesítés, a faluközpontok lakásépítésének előtérbe helyezése, építési tilalom. A növénytermesztésre megfelelő területeket táblásították, a termelőszövetkezetek nem jó termelési módszereket alkalmaztak. A szőlőültetvények tönkrementek, a gyümölcsösöket felszámolták, jelentős területeket pedig felvásároltak az Állami Gazdaság Sertéstermelő üzemének számára, az ott lévő tanyákat pedig lerombolták.
Folytatás a jövő heti lapszámban...

Német Enikő