A kötetből nem kisebb személyiségek életrajzát ismerhetjük meg, mint például Bagdy Emőke professzor asszonyét, vagy Alföldi Róbert Jászai Mari-díjas színművészét. A közelmúltban kiadott kötet bemutatja a Heti Hírek tulajdonosát, főszerkesztőjét, Dr. Ábrahám Tibort is, mint Magyarország sikeres személyiségét. A küllemében is igencsak elegáns megjelenésű lexikon főszerkesztőnkre vonatkozó részéből szemezgetünk:

„Dr. Ábrahám Tibor: Élelmiszeripari gépészmérnök, mérnöktanár. 1981-ben szerzett doktori címet a Budapesti Műszaki Egyetemen. (…) 1977-1992 között a Nagykőrösi Konzervgyárban vezérigazgató helyettes. 1992-től 1999-ig a francia érdekeltségű Bonduelle Konzervipari Kft. első alapító vezérigazgatója, utána 2004-ig a Kecskeméti Konzervgyár igazgatója. Szakmai munkássága mellett oktatói munkát végzett a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben. (…) 4 szolgálati szabadalma van. (…)”
A lexikonban cím szerint ismertetik Dr. Ábrahám Tibor szakmai tárgyú könyveit, valamint humán és politikai jellegű írásait is. Kitérnek részletesen a sportban elért eredményire, politikai pályafutására, valamint a számtalan díjra, melyet szakmai elismerésként, illetve társadalmi szerepvállalásának eredményeként kapott a közgazdász diplomával is rendelkező Dr. Ábrahám.

HH: Azt gondolom, hogy hihetetlen széles spektruma van tevékenységének, érdeklődési körének. Csupán felsorolásszerűen említi a kiadvány életének legfőbb állomásait, eredményeit, mégis majd egy oldal terjedelmű az ismertető. Ön mit tart élete nagy sikerei közt számon?
Á.T: Először is azt, hogy el tudtam végezni a Műszaki Egyetemet kitűnő eredménnyel, hiszen én alapvetően humán beállítottságú ember vagyok. Ezt igazolja is a későbbiekben kiadott humán könyveim száma.  Másrészt sikerként könyvelem el azt is, hogy megálltam a helyem a konzervgyárban, egy olyan milliőben, ami a családom számára is és számomra is teljesen idegen volt akkor. Ott közel kerültem a munkás emberekhez, megszerettem őket, s tulajdonképpen „gyökeret tudtam ereszteni egy olyan termékeny talajba”, amely számomra ismeretlen volt.
A harmadik nagy dolog az alkotás. 25 éves voltam, amikor Mühl Jenő akkori főmérnökkel és Szatmári Gyula elektromérnökkel létrehoztuk a palettázó gépcsaládot. Ez a találmány erkölcsileg és anyagilag is nagyon sokat jelentett számomra. Egyébként ez egy rakodólap megrakó és ürítő gépcsalád! Előtte ezt a nehéz munkát kézzel végezték az asszonyok, és természetesen ezzel a géppel sokkal nagyobb lett a teljesítmény.
A nagyobb sikerek között meg kell még említsem azt is, hogy Kecskeméten sikerült egy konzervgyárat újraindítani az Univer hathatós segítségével.

HH: A lexikonból úgy tűnik, hogy a pedagógia, az oktatás is fontos része volt az életének.
Á.T: Valóban! A Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben is több mint 20 évet tanítottam. Sőt! 1974-ben az algériai ösztöndíjas arabokat is én tanítottam gépészetre és műveletekre. Azóta is nagyon sok arab barátom van, akikkel tartottam a kapcsolatot, még Magyarországra is látogattak annak idején. És az egyetemen is tanítok. Ezen túl éveken keresztül vizsgabizottsági tag voltam a kertészeti egyetemen. Most a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatóként a legjobb külső előadói díjat kaptam meg, amire szintén nagyon büszke vagyok! És ez a diákok szavazata alapján történt!

HH: Milyen magánéleti sikereket osztana meg az olvasókkal?
Á.T: Büszke vagyok a gyermekeimre, mert mindhárman megállják a helyüket azon a területen, melyet választottak maguknak. Az első házasságomból van két gyermekem, Tibor és Rita. Rita Amerikában él az unokámmal, Kevinnel, akivel a távolság ellenére különösen jó nagyszülő-unoka kapcsolatom van. Tibor fiam kutyatenyésztésben országos és nemzetközi sikereket ért el.  A második házasságomból született lányommal, Editkével a legszorosabb a kapcsolatunk, ami sportsikerekben és mentalitásban mutatkozik meg: 4 danos mester, 3 szoros európa bajnok karatés. Nagyon büszke vagyok Rá, hisz olyan sikeres sportoló, hogy immáron a válogatott edzőjeként dolgozik. S a családi sikerek közt meg kell említsem azt is, hogy feleségemmel Edittel, több mint 35 éve vagyunk házasok, s például az írásnál igazi alkotói párosként tudunk együttműködni.

HH: A sport az Ön életében is fontos szerepet töltött be…
Á.T: Nagyon sokat sportoltam. Ezt a mentalitást a szülői házból hoztam: anyám testnevelő tanár volt, apám is atletizált, súlyt lökött. 1962-ben az úszásban az Országos Középiskolai Bajnokságon 100 mellen második tudtam lenni Egerben. Nagyon nagy siker volt, hisz Nagykőrösön csak nyáron lehetett úszni az 50 méteres medencében. Szomorúan meg kell jegyeznem, hogy ma már nyáron sem lehet! Aztán kosárlabdáztunk nagyon sokáig Molnár Ferenc „Lucifer” vezetésével. Nagyon sokat köszönhetek neki! Nekem a kosárlabdához fűződnek legnagyobb sportsikereim! Később, amikor az egyetemről visszajöttem, úgy gondoltam, csináljunk NB1-es csapatot. A gondolatot tett követte, és sikerült is! NB1-es csapatunk lett, nyomdokainkat a Sólymok követi, de „a jeget” nekünk kellett feltörni! Évekig elnöke voltam a klubnak, s büszkén mondhatom, hogy hatékonyan tudtuk szponzorálni a csapatot az akkori konzervgyár bevonásával. Felújítottuk a Kossuth iskola tornatermét, annak tetőszerkezetét, és a Toldiban is lelátót építtettünk.

HH: Nem beszéltünk még egy fontos állomásról, a politikáról…
Á.T: Jó érzéssel tölt el, hogy a rendszerváltás első parlamentjének tagja voltam, mert ez nem volt rizikómentes vállalkozás! A második ciklusban is képviselő voltam, amikor az SZDSZ kormányzó párt volt, s lehetett szeretni vagy nem szeretni az akkor hatalmon lévőket, de az elemzések azt mutatják, hogy a gazdaságpolitikát nézve 1990 óta a legeredményesebb kormánya akkor volt az országnak.

HH: Nem kérték fel valamilyen tisztségre akkor?
Á.T: A pártomon belül voltak, akik szerették volna, hogy államtitkár legyek, de az túl nagy elfoglaltsággal járt volna, és így nem vállaltam. Én szeretek sok dolgot csinálni, sokszor ez is a hátrányom, de ennek köszönhetem azt is, amit elértem. Sokan egy dolgot csinálnak egész életükben és arra büszkék, engem ismernek mint vállaltvezetőt, mint sportvezetőt, mint írót, mint politikust. Államtitkári kinevezés mellett ennyi mindent nem csinálhattam volna.

HH: Akkor jöjjön a „hazai pálya”! Nagykőrösön sokan kérdezik, hogy vajon valami személyes ellentét van-e a Czira –Ábrahám konfliktus mögött?

Á.T: Sokan kérdezték már tőlem, hogy mi ennek az ellentétnek a gyökere. Az egészben az a legérdekesebb, hogy Czirával személyes konfliktusom soha nem volt! Nem is lehetett, hisz nekem soha nem volt földem, ő pedig soha nem mozgott azokon a gazdasági vonalakon, melyekben én voltam érintve. Így sem szakmai, sem üzleti kapcsolódási pontunk sem volt. Köztünk ideológiai nézetkülönbség van, ami viszont igen jelentős. Nekem ez a kisgazda vonal, melyet Czira képvisel, már a kezdetekkor sem tetszett! Azért nem, mert például a modernizációt nem úgy kellett volna elkezdeni, hogy szétverjük a működő tsz-eket, melyek sok embernek munkát adtak. Emellett a diktatórikus működést soha nem tudtam elfogadni, éppen ezért a rendszerváltás előtt soha nem voltam párttag! A rendszerváltó kezdeményezések hatására egy orvos ismerősöm javaslatára beléptem az MDF-be. Nagyon rövid idő alatt világossá vált számomra, hogy az MDF ezt a „kisgazda” típusú mentalitást, politizálást választja, így rövid 6 hónap után kiléptem. Ezt követően lettem SZDSZ tag.

A már említett kisgazda mentalitás visszalökte a magyar tudatot egy korábbi évszázadba, egyfajta feudális szintre. És Czirával pontosan ez a szellemiség a problémám. Nem tetszik az a demagógia amit csinál, és nem tetszik az a feudális hűbéri viszonyokra emlékeztető állapot, amelyet ő Nagykőrösön kialakított. Véleményem szerint ezzel óriási társadalmi rombolást végzett a fejekben, hiszen jól látható, hogy a függésre és a félelemre építi „hatalmát”. A demokrácia nem ez! Ez jól tetten érhető abban is, hogy a fiatalok, akik szabadon, sikeresen szeretnének élni, karriert építeni, szinte mind elhagyják a várost. Czira Szabolcs felnőtt gyermekei sem itt élnek! Ha még ők sem tudnak itt igazán kiteljesedni, akkor kinek van rá esélye? A város így elöregszik. Hiába a sok pénzből felújított terek, a város szociográfiai értelemben elöregedő, lefelé ívelő pályát mutat. Óriási sikerként könyvelték el anno a strand felújítását is, és mi lett belőle? Zárva! Az elmúlt héten voltam Abonyban. Hétfő délelőtt tele a strand gyerekekkel, ki úszás oktatáson vett részt, ki a szüleivel, barátaival kötetlenül élvezte az úszást, a strandolást. Nagykőrösi gyerekeknek nem kell megtanulni úszni? A nagykőrösi családok nem érdemlik meg, hogy itt helyben strandra járhassanak a nyári melegben?

Az a populizmus, demagógia, mely Czirát jellemzi, számomra teljesen elfogadhatatlan, hisz ez lehet, hogy számára látszólag sikert eredményez, de ez valójában délibáb, ahogy a gazdasági, társadalmi és szociográfiai mutatók bizonyítják.

HH: Ön szerint milyen egy jól működő városvezetés?

Á.T: Olyan, mint egy sikeres vállalatvezetés. Vagyis számomra ott kezdődik, hogy a vezető – jelen esetben a polgármester – minden szakterületre kiváló, hozzáértő szakembereket vesz maga mellé, és a kritikát meghallgatja és elfogadja a város jólétének érdekében! Továbbá az ellenzéket nem ellenségnek tekinti, hanem a szavazók hangjának, s ennek megfelelően véleményüket nem elnyomja, ellehetetleníti, s pláne nem a sajátjaként kezelt városi szócsövön keresztül igyekszik rendszeresen lejáratni. Ezzel a „mögmondtam, hát mögmondtam” típusú városvezetéssel soha nem tudok közösséget vállalni. A félelemmel fenntartott hatalmat pedig minden szinten elutasítom. Számtalan nagykőrösi állít meg az utcán, hogy elmondja a véleményét, segítséget kér bizonyos problémák elintézésében. Természetes, hogy megpróbálok segíteni – ezt még édesapám nevelte belém, hisz Tőle is ezt láttam mindig –  de az igazán borzasztó, hogy amikor arra kerül a sor, hogy névvel vállalja föl a véleményét, problémáját, kivétel nélkül az a válasz, hogy nem merem, félek. Hiszem és vallom, hogy csakis a bizalomra és az összefogásra építő városvezetés szolgálja a település érdekeit!

HH: Sokan kérdezik – főként az ÖH-ban megjelenő lejárató cikkek hatására – hogy miért vállalja ezt Dr. Ábrahám Tibor? Miért politizál, hisz mindent elért, amit ember elérhetett? Nyugodtan hátra dőlhetné, élvezhetné az életet…
Á.T: Egész életemben dolgoztam. 72 évesen mentem nyugdíjba, ami azt jelenti, hogy fél évszázados munka van mögöttem. S az valóban igaz, hogy a megélhetésért már nem kell dolgoznom, éppen ezért dolgozom a közösségért, Nagykőrösért. Itt nőttem fel, a családom tősgyökeres nagykőrösi. Szomorú azt látnom, hogy a fiatalok elmennek innen és nem lesz jövője a hajdan még szebb napokat megélt szeretett városomnak. Azért dolgozom, hogy ez a folyamat megálljon, és még visszafordítható legyen mielőtt nem lesz túl késő! Sporthasonlattal élve: ne salakos pályán kelljen kosarazni Nagykőrösön a fiataloknak, mint ahogy nekem kellett, amikor még én voltam fiatal, hanem legyen itt modern pálya és NB1-es szint! Na és persze maradjon még fiatal, aki itt tud játszani, és nem úgy, ahogy a méregdrága stadionok esetében, melyek konganak az ürességtől. Ezért nem vonulok vissza a közélettől!

Utószó:
Dr. Ábrahám Tibor az interjúban kiemelte Kovács Sándort, mint akinek szakmai téren a legtöbbet köszönheti, hiszen ő kötötte vele az egyetemi tanulmányai idejére az öt évre szóló társadalmi ösztöndíjat. A konzervgyár kapcsán szomorúan a következőket jegyezte meg:
„Senki egy könnyet nem hullatott a város vezetése részéről a konzervgyárért, sőt hallottam olyan véleményeket is a helyi hatalom részéről, hogy „végre megkapta a konzervgyár is a magáét, mert kizsákmányolta a kisgazdákat”. Éppen ezért senki nem beszél érdemben arról, hogy ki a felelős a konzervgyár tönkretételéért. Amikor a konzervgyár tönkrement 2007-ben, én már 15 éve nem dolgoztam ott, mert 1992-től az akkori Bonduelle igazgatója voltam!”

Amikor a hobbijáról kérdeztem, mosolyogva válaszolta:
„Én mindig tengerész akartam lenni. Bizonyára lennének, akik ennek nagyon örülnének, mert akkor nem itt élnék… Szóval van egy kis hajóm, azzal hajókázom és a másik hobbim pedig – melyet lehet, hogy a fiamtól tanultam – a kutyák. Szeretet és tisztelet, amit a kutyákkal kapcsolatban elsősorban kiemelnék. De ennek a hobbinak van egy hatalmas tragédiája is: 4 kutyagenerációt él túl általában egy ember.”

Dr. Ábrahám Tibor tervei között szerepel a Jobb Nagykőrösért Egyesület sikerre vitele, mert mint mondta, demokratikus Nagykőrösön szeretne még élni, ahol nincs az a fajta közéletmérgezés, melyet az ÖH-ból tapasztalhatunk, és még további könyvet szeretne írni.
Szerkesztőségünk és Olvasóink nevében tisztelettel gratulálunk eredményeihez, és szívből kívánjuk, hogy tervei sikerüljenek!

K.Zs.B.T.