„Losoncra menvén Várgedéről az út Füleken visz keresztül, hol szinte romokban fekszik az egykor nevezetes vár. Természetes, hogy összejártam; de kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni, hogy amely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak. Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlök Fülek.” (Úti rajzok – 1845)

„Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik… de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hét-szögű kövekből van. Oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csaknem idillikus életet élnek még.” (Úti rajzok – 1845)

Gyönyörködtünk még a kicsit szomorkás arcát mutató, de pompásan színezett őszi tájban, rácsodálkoztunk a természet vad erőiről tanúskodó bazaltoszlopokra és tengernyi kőrengetegre, majd a nap végére előbújó napsütésben egy kellemesen fárasztó sétát tettünk a szentkúti remetelakásokhoz.

Szándékunk szerint értékes tartalommal szerettünk volna megtölteni egy szép őszi napot, melyhez ezúttal is remek társaságot kaptunk.

Bízunk benne, hogy jövőre is lesz alkalmunk együtt barangolni. Rajtunk nem fog múlni.

Kaszáné Irénke
Legyünk Kocsér Jó Gazdái