Anno a zenekar alapítás és működtetés nehezen indult. Dr.Nyíri Géza termelési osztályvezető és kitűnő zenész vette vállára a szervezési teendőket. Nagyívű szervező-toborzó munka kezdődött.

A konzervgyár első perctől kezdve támogatta a zenekar működését. Az 1951-ben induló, majd 1953-tól önállóan működő Állami Zeneiskola tanári kara lelkesen támogatta és végezte az egyszerű konzervgyári dolgozók fúvóshangszeren tanulását. Diák tanítványaik mellett túlórában végezték a gyári munkások oktatását, sőt, maguk a tanárok is részt vettek a zenekar munkájában.

A jeles egyéniségekből álló tanári kar nem csupán a zene ismeretére oktatott, hanem kitartásból, emberségből is példát mutattak. Az általuk pályára került neves művészek sora dicséri Dr. Vecseri Zsigmond és Simon István tanárok munkáját. Közölük kiemelnénk: Beleznay Tibor kürtművész, Matuz István Kossuth-díjas fuvolaművész, Tartsay András harsona-, Vedres Szabolcs trombitaművész, valamint Szűcs Zoltán trombitaművész-tanár az Operaház első trombitása. Később a művészek vissza-visszajártak a fúvószenekarba kisegíteni is.

Sajnos a konzervgyár átszervezése, majd megszűnése miatt a zenekar sem működött tovább. Simon István zenetanár-karnagy, aki 1955-től 1990-ig vezette az együttest, 1990-ben bekövetkezett halála után az együttes rövid próbálkozás után felbomlott.

A sok-sok közös élményt a harcos évek szép eredményeinek emlékét Nagykőrös zenei életének egy szép korszakát sokak őrzik ma is szívünkben. Fontos, hogy az utókor is megismerje elődei lokálpatrióta munkásságát, ápolja elődei várostörténeti szempontból is jelentős emlékeit.

Örömmel emlékeztünk meg a Nagykőrösi Konzervgyár fúvószenekaráról, és az idén 101 éve született Simon István zenetanár-karnagyról, a tanítványok szeretett Pista bácsijáról!

K.Zs.B.T.