A fideszes városvezetés győzelmi jelentéseinek sorába illő posztot természetesen megosztotta Lőrinczy Veronika is. A képek láttán az egyik nem egyházi iskola pedagógusa így fakadt ki: „Ez csodás! Minimum, hogy így kéne kinéznie egy iskolának 2019.-ben. Ehhez képest az állami iskolákat is meg kéne mutatni. Nem így néznek ki. Nagyon nem.”

A nagykőrösi pedagógus keserű megjegyzésének komoly alapja van. Ahogy Kende Ágnes oktatáskutató is arról írt a Qubiton megjelent cikkében, hogy az egyházi iskolába járó gyerekekre eső támogatás többszöröse az állami diákokénak. Aki oktatáskutatással foglalkozik, gyakorlatilag tényként kezeli az egyházi iskolák többlettámogatását.
A költségvetésből – ezt már az Index írja - nem lehet könnyen kiolvasni, hogy az oktatási rendszerre fordított pénzek hova, hogyan, milyen célra, mekkora arányban mennek el. Publikus, állami számítások nincsenek. Marad az, hogy a kutatók utánajárnak, és megpróbálják a lehető legpontosabban kiszámolni ezeket az összegeket.

Az biztos, hogy a 2019-es költségvetési törvény 7. mellékletében az egyházi iskoláknak tanulónként kifizetett állami normatíva maradt a tavalyi szinten, évi 200 ezer forint. Ez a pénz dologi kiadásokra van, azaz elég szabadon, bármilyen működéshez szükséges dologra el lehet költeni, az épületfelújítástól (lásd. nagykőrösi református általános iskola, názáreti óvoda) a beszámlázós tanárok bérén át mindenfélére. Az állami iskolák más rendszerben kapnak pénzt, a normatív finanszírozás helyett feladatfinanszírozás van. Ezért csak úgy lehet összehasonlítani az egyházi diákok után kapott forrásokat, ha az állami diákokra elköltött, különböző jogcímeken kifizetett összegeket összeadjuk, elosztjuk a diákok számával, és az egészet korrigáljuk a sajátos nevelésű igényű (SNI) diákok létszámával, akik után az intézmények a fogyatékosság mértékétől függően kétszeres vagy háromszoros forrásokra jogosultak.

Fontos különbség az is, hogy míg az állami iskolák csak a központilag meghatározott tankönyveket használhatják, az egyházi intézmények abból tanítanak, amiből akarnak. A sajtóban sokszor jelentek meg cikkek arról, hogy az állami tankönyvekkel gondok vannak, a Magyar Tudományos Akadémia szerint például a megbízható szakmai kontroll hiánya miatt silányabbak az állami könyvek. Ezekkel a problémákkal az egyházi oktatásban dolgozó pedagógusok nem találkoznak.

Az Index arra is felhívja a figyelmet, hogy a különböző támogatásokból a nem állami iskolák fizethetnek plusz juttatásokat a pedagógusaiknak, az alapbéren túl. Amikor a 2012 után az önkormányzatoktól átvette az állam az iskolák többségét, a tanárok új szerződése megszüntetett minden, korábban az önkormányzatok által biztosított béren kívüli kiegészítő juttatást, ami sok tanárnál jelentős mértékű jövedelemcsökkenést eredményezett.

Ha egy szülő választhat, hogy egy több pénzzel gazdálkodó, emiatt jobb állapotú épületben működő egyházi iskolába íratja a gyerekét, ahol a tanárok a magánkiadók jobb minőségű tankönyveiből tanulhatnak, míg a másik oldalon egy omladozó vakolatú, központosított rendszerben működő állami iskola van, hát, akkor valószínűleg – függetlenül attól, hogy vallásos családról van-e szó, vagy sem – nem az állami iskolát választja.

Nagykőrösön is fenn áll a veszély, hogy ha az állam nem változtat a gyakorlatán, akkor sok szülő mondhatja például a Rákóczi iskola piac téri, omladozó vakolatú épülete láttán, hogy inkább az Aranyba íratja a gyerekét.

könyvelő