A titokzatos szerző kérésére egyelőre nem rántjuk le a leplet kilétéről, így maradtunk a megszólításkor a Piros Arany fedőnévnél, mely szerinte nem túl kreatív, de legalább finom… A koráról annyit elárul, hogy lassan a „B” oldal forog a biológiai kazettáján, de szerinte ez férfiaknál nem annyira gond – szerintem a magukkal harmóniában élő nőknél sem – vagyis ebből kiderül, hogy férfi az interjúalanyom.

Heti Hírek (HH): Szerintem kezdjük a legpraktikusabb kérdéssel: mi motivált a Nagykőrös, a mi káoszunk oldal létrehozásában?

Piros Arany (PA): Jóformán semmi. Nincs semmilyen magasztos cél, nem számolok lájkokat meg követőket. Persze, jó dolog, ha sokan követnek, de inkább egyszerű szórakoztatás a célom. Az ember görgeti a Facebook-ot, megáll, nevet vagy mosolyog egyet, aztán görget tovább. Ez tökéletesen megfelel nekem. A politika és a város kesze-kusza közélete meg mindig jó táptalaja a humornak. Leszögezem, nem tartom magam humoristának – az Hofi Géza vagy mondjuk Bödőcs Tibor kiváltsága. Egyszerű, hétköznapi civil vagyok, néha csak önmagam szórakoztatására gyártom ezeket a viszonylag amatőr mémeket.

HH: Azért van konkrét célcsoportod?

PA: Nincs! Mindenkinek szól a dolog, nincs kivétel. A lényeg, hogy aki látja, tudjon nevetni, akár saját magán is.

HH: A viccen túl mi a véleményed a nagykőrösi közéletről?

PA: A helyi közélet? Az ebben a városban – meg úgy általában ebben a gyönyörű országban – totálisan összefonódott a politikával. Nehéz már kettéválasztani a két dolgot. Ez szerintem marharossz irány. Főleg, hogy a középkori hűbéri rendszerhez hasonló hierarchikus felépítésű közeg alakult ki. Mindenki függ a nála egy polccal fentebb ülőtől és bizony sokszor a megélhetése is függ ettől. Épp ezért totális lojalitásra kényszerül, még olyan áron is, hogy sok esetben akár hülyét is csinál magából – már bocsánat a kifejezésért. Egy ilyen kényszeres jópofizás vált megszokottá, mert „Jajj, mit fog szólni?”. Mindenki próbál „jól helyezkedni”, dörgölőzni a sakktáblán, aztán csodálkozik, hogy mint egy gyalogot, be is áldozzák. Szerintem kevés szorongóbb nép van, mint a magyar. Itt persze nem neurotikus szorongásról van szó, hanem a felszabadultságnak a hiányáról. Amúgy őszintén mondom, hogy a családoknak, gyerekeknek, meg egyáltalán a lakosságnak szóló programokkal abszolút nincs bajom. Tényleg. De sajnos ezeket a programokat is gyakran átitatja a politikai propaganda…

HH: Ha te irányíthatnád a települést, mi lenne az a 3 prioritás, amit kiemelten kezelnél?

PA: Isten mentse meg a várost attól, hogy én irányítsam! De viccen kívül: három prioritás? Nehéz erre válaszolni, mert a lehetőségek tárházába nem látok bele egyszerű civilként. Én egyet mondok csak: munkahelyteremtés. Azt gondolom, ez minden más pozitív változást automatikusan hozna magával.

HH: Sokan elhagyták és elhagyják Nagykőröst, főként a 40 év alatti felnőttek közül. Téged mi tart itt?

PA: Minden ideköt. Szülői ház, család, barátok. Ezek olyan kötelékek, amelyeket nem szeret az ember elszakítani… Még ha esetleg máshol jobb is volna tán a sorsa. A velük töltött időt nem pótolja semmilyen anyagi jobblét.

K.Zs.B.T