Első sorban az Idő! Pontosabban annak múlása. Az évek múltán megritkultak, elfogytak azok, akik tanítványai voltak, és Neki köszönhették, hogy a sport valamelyik ágát megszerették, esetleg bele is szerelmesedtek. Napjainkra alig vannak, akik tudnának és akarnak emlékezni Rá. Nem beszélve a mai városvezetésről, akik semmi empátiát nem mutatnak Kőrös sportmúltjával kapcsolatban…

Lucifer „all round” sportember volt! Elsősorban a kosárlabda és a vízipóló volt a szívügye. Ebben a két sportban hozott létre generációkon keresztül eredményes csapatokat! Valamennyi gerincét tanítványai alkották. De nem sokkal voltak hátrább az úszók, az atléták, és – ami ma is hihetetlen – a sífutók!

E sorok írója elmondhatja, hogy gimnazistaként tagja volt annak fiú – férfi? – csapatnak, amelyik éveken keresztül Pest megye bajnoka volt.

A „férficsapatnak” két felnőtt tagja volt, a két középiskola testnevelője: Burka Endre a képzőből, Molnár Ferenc a gimiből. A gimnáziumból Decsi Feri, Irházi Sanyi, Pozsonyi Karcsi, Szarka Laci, Kőrösi Laci, Polyák Sanyi, Tóth Barna, a képzőből Fazekas Laci, Szabó Árpi, D. Kovács Imre, Nagy Feri, Zsíros „Micu”.

Az országos középiskolás bajnokságban, nem voltunk az elsők, de mindig az élen végeztünk.

A fiúknál a lányok mindig jobbak voltak! Náluk is váltották egymást a generációk.

Az első évjáratot Katona Irén, Komáromy Sarolta, Juhász Mária, Gál Magdolna, Péczeli Erzsébet, Horváth Katalin, Pető Ilona, Jalsoviczky Anna, Gerecze Erzsébet, M. Kis Gizi, Péczeli Kati alkották. Az ötvenes évek elejétől tartósan NB II-es csapat voltak.

A következő évjáratot Hajdú Sára, Virágos Judit, Szántó Panca, és a többiek képviselték.

Az első generáció két tagja már Pesten kosarazott, mikor 1955-ben bejutottak a válogatott keretbe: Jalsoviczky Anna, és Komáromy Sári (Sanyó). Utóbbi azért nem utazhatott 1957-ben Brazíliába, a világbajnokságra, mert az indulás előtt kiújult súlyos térdsérülése. „Jalsó” Anna viszont kint volt, és hasznos tagja volt, az ötödik helyet megszerzett csapatnak.(Megjegyzem, ez volt az első és mindeddig utolsó vb. részvételünk!)

A folytatás előtt lássuk Molnár Ferenc (Lucifer) nacionáléját.

Tősgyökeres kőrösi családba született. Apja jó nevű festő-mázoló volt. A ma is lakott Jókai utca 11-ben élt a család. Fiát és lányát – Katalint – gondosan iskoláztatta. Ferenc bizonyára eleven fiúcska lehetett, akit érdekelt a sportnak valamennyi ága. Ezért választotta a Testnevelési Főiskolát, miután megszerezte a kőrösi képzőben a tanítói oklevelet. Bár alkatilag képes lett volna a sport több ágát kipróbálni, elsőként a kosárlabda érdekelte. Tanári oklevelével paralel megszerezte a kosárlabda edzői képesítést is.

Megjegyzendő nővére is kapcsolódott a kosárlabdához! Annak a Kassay Ervinnek lett a felesége, aki aktív korában nemzetközileg jegyzett játékvezető volt!

1950-től volt tanár – kis megszakítással – a Nagykőrösi Állami Általános Gimnáziumban, egészen nyugdíjaztatásáig, 1983. augusztus 31-ig. De már évekkel korábban megszervezte a gimnázium lányaiból a kosárlabdacsapatot.

Tanársága idején teljesedett ki a sport iránti elhívatottsága, szervezőkészsége, és mivel még jó néhány évig maga is részt vett a csapatküzdelmekben – kosárlabda, vízilabda – beoltotta csapattárs-tanítványaiba a megalkuvást nem ismerő küzdeni- akarást, és – tudást! Élete a tornaterem, a strand, a sportpálya, és nyugdíjas korától a Balaton körül pergett.

A mérkőzések során gyakran harsogta: „Add mán aszt a rohadt lasztit!” „Né tököjj!”

Felesége egykori tanítványa volt, Varga Erzsike, aki a gimi lánycsapatának, majd a kőrösi női kosárcsapatnak meghatározó tagja volt. Mindkét gyermekük – Csaba, és Erzsébet – a testnevelés, valamint a sport elkötelezett művelői, és tanárok lettek.

Miután nyaranta, több alkalommal volt a strand „úszómestere”, adódott a víz, hogy létrehozza a vízipólócsapatot, és edzőként foglalkozzon az úszásban tehetségesnek mutatkozó, egyébként tanítványaival.

Ami a pólósokat illeti, az első generációt a két Büki fiú – Kálmán, Árpád – Bekes Dezső, Kőrösi Laci, Gorócz Berci, Halápi Sanyi, Técsy Bálint képviselték.

Az úszók között Parragh Ágotát és Ábrahám Tibort kell kiemelnem, akik mellúszóként remekeltek az Országos Középiskolás Úszóbajnokság döntőjében, ismételten. Feltehetően kedvezőbb körülmények esetén többre is képesek lettek volna…

Az úszócsapatnak még voltak tehetséges tagjai: a Técsy- testvérek, Csutorás Egon, Halápi Sanyi, Nyerges Irén, stb.

Az említett sportágakhoz nem kellett különösebb feltétel, ám a sífutás az egészen más sport. Lucifer ezen a téren is nagyot alkotott! A kiszemelt sízőket a kőrösi határ futóhomokos dombjain űzte-hajtotta, edzette, nyaranta. Felkészítve őket a havas időkre.

Az első, sportsajtó által is különösnek írt eredményt 1958-ban érte el a gimi fiú csapata: országos 3. lett sífutásban, a Gorócz Albert, Varga Lajos, Varga Endre összeállítású csapat.

A későbbiekben a lányokkal ért el jobbnál-jobb eredményt, valamennyit sífutásban. Parragh Ágota, Ruzsinszky Kati, Varga Kati, Szarka Anikó volt az első „nagy csapat” 1962-ben.

A ’70-es években is volt sikeres lánycsapat, melynek tagja volt gimnazista lánya Molnár Zsuzsa, valamint Takács Erika is.

Csaba fia kiváló kosárlabdás lett. Évekig Szegeden, a SZEOL NB I-es csapatát erősítette.

1972-re sikerült kiküzdenie, hogy a régi, még az iskola főépületével egy időben, és azon a színvonalon épült tornacsarnok mellé megépült az új! Ezt is olykor szenvedélyes, olykor kedélyes magatartása tette lehetővé. Ez a sokakat magával ragadó karakter, magatartás megmaradt nyugdíjas korára is! Amikor itthon volt családi-baráti körben, mindig biciklin közlekedett, miközben fütyürészett.

A dallam bizonyosan saját szerzemény lehetett, mert soha nem tudtam felfedezni ismerős momentumot a produkcióban.

Nem hagyható ki az egykori tanítvány, Pászti Ági ötletből és szervezésében megavalósult, „Lucifer és barátai” elnevezésű találkozó, aminek a strand volt a helyszíne 1993. július 2-án. Az egykori tanítványok, csapattagok ezen az alkalmon köszöntötték Lucifert, hetvenedik születésnapja alkalmából. A sok emlékidézés közben szolgálták fel Lucifer kedvenc eledelét, a „gulyáslevest csipödötte”.

Lucifer teljes életet élt, miután azt csinálta, amit szeretett, és amire elhívatottságot kapott! Szerették tanítványai, és szerették kollégái is. Bizonyára ezt csak betetőzték azok az elismerések, díjak, amiket áldozatos munkájáért kapott. Két alkalommal – 1968, 1973 – a Sport Kiváló Dolgozója kitüntetést, szülővárosa 2007-ben „NAGYKŐRÖSÉRT” Kitüntető címmel ismerte el áldozatos munkáját.

Ismerőseinek szinte hihetetlen volt a 2009. június 8-án bekövetkezett halála. Pedig ez az élet rendje.

Elment az égi sportpályákra a fáradhatatlan, elnyűhetetlen Lucifer. 

Tóth Barna