Újabb csokrom első szereplője a 20. század egyik legnagyobb amerikai színésze volt, aki két Oscar-díjat (1955, 1973), egy Golden Globe-díjat (1973), három BAFTA-díjat (1953, 1954, 1955) és egy Arany Glóbusz díjat (1955) nyert. Don Vito Corleone. Tagadhatatlan, hogy a Keresztapa képe végérvényesen összemosódott Marlon Brando jellegzetes arcvonásaival, színészi képességeit még számos produkcióban megmutathatta. Lehettek nehézségei egy ekkora tehetségnek? - tesszük fel magunknak a kérdést. A választ maga a színész adta meg E dalra tanított anyám című önéletrajzi regényében. Az ohamai általános iskolába járt a gyermek Marlon, ahol furcsa eredményt produkált: ő volt az egyetlen, aki már az előkészítőben megbukott. A felnőtté vált színész a diszlexiának tulajdonította ezt a kínos teljesítményt, ami a gyermekkori diagnózis híján beárnyékolta az iskolai pályafutását. A diszlexia élete végéig megmaradt, például amikor a telefonon tárcsázott, mindig vakon tette azt, mert a számjegyek látványa összezavarta.
Soron következő híresség ugyancsak egy Golden Globe-díjas amerikai színész, illetve filmproducer, Tom Cruise. Nem sok állandóság volt gyermekkorában az apja munkája miatt, aki szerelőként dolgozott. Állandóan költözniük kellett, amit a család, különösen Tom nagyon rosszul viselt. 14 évesen már az Egyesült Államok és Kanada 15 iskolájában megfordult, ezért sehova nem tudott sem beilleszkedni, semmihez sem tudott kötődni. A folyamatos ingázás az iskolai teljesítményére is hatott, és felerősítette a tanulási zavarait. „Hét éves voltam, amikor kiderült a diszlexiám – taglalta a színész. – Próbáltam az olvasottakra koncentrálni, de mire a lap aljára értem, elfelejtettem, hogy miről is olvastam eddig. Nyugtalanná, idegessé, fáradttá és frusztrálttá váltam ettől.” Hiányos képességeit kezdetben sporttal próbálta kompenzálni még a színjátszás előtt, azonban a birkózást egy sérülés miatt kénytelen volt abbahagyni – sok filmrajongó nagy örömére. A színészet vált ezután az életének mozgatórugójává.
A következő személyt bűn lenne kihagyni a listából, habár némi kivételt képez. Egyes életrajzírói diszlexiásnak tartják, mások cáfolják ezt az állítást. Azt feltételezik, hogy Asperger-szindrómában szenvedett. Bár későn kezdett el beszélni, de a társadalmi kérdésekre már nagyon fiatalon rendkívül érzékeny volt. Ki ez a géniusz? A XX. század egyik meghatározó egyénisége, Nobel-díjas elméleti fizikus, tudományos és laikus körökben is az egyik leghíresebb tudós Albert Einstein, aki a védjegyévé vált bozontos hajkorona és nyelvnyújtása miatt az egyik legismertebb arc a világon. Későn tanult meg beszélni, ami miatt szülei orvoshoz is elvitték. Amíg kortársai játszottak, addig ő a világot szemlélte a sarokban. Ez a hóbortja az öregkorára is megmaradt. Ebben a magányban születtek meg elméletei.
Ezen hírességek mellett Orlando Bloom, Whoopi Goldberg, Keira Knightley és Cher is bevallottan küzd tanulási zavarral. A listát azonban még hosszasan lehetne sorolni.
Az üzenet egyértelműen az, hogy ne ítéljük meg a gyermekeket azért, ha valamiben gyengébbnek mutatkoznak – sokkal inkább a bennük rejlő kincsek kiaknázását tartsuk szem előtt! Tény, hogy nagyon sok diszlexiás tanuló szenved a rossz teljesítménye miatt, amely mögött frusztrált tanárok, teljesítményközpontú szülők, kötekedő kortársak is állhatnak. Mindannyiunkon múlik, hogy a jövő Einstein-jeit neveljük-e ki, vagy a meg nem értett zsenik elvesznek a süllyesztőben azzal a tehetséggel, amellyel az életünket gazdagíthatják.
Jandácsik Pál
