Gondoljunk bele, hogy a kereken 150 évig tartó „török-hódoltság” gyakran változó hadi eseményeink színhelyéül szolgáló Kőrös lakosainak mi mindenen kellett átesnie, megszenvedni a számos hatalomváltást, mire bekövetkezett a török végleges kitakarodása. Ami nem volt felhőtlen: öröm és boldogság! Hiszen a déli országrészben ott maradtak a „ráczok”, akik korábban a törökök zsoldjában álló balkáni szedett-vedett – többnyire szerb – népességből tevődtek össze. Akik a török reguláris hadműveleteiben martalócként működtek közre!

A későbbiekben pedig „öntevékenyen” fosztogatták a viszonylag gazdag észak-alföldi városokat. Többek között 1706-ban Kecskemétet, 1707-ben Kőröst. Ezt könnyen megtehették, hiszen a töröktől való „felszabadulás” után, „munkanélkül” maradtak! És ezen a tájon nem volt szervezett a védelem! Még olyan sem, mint amilyet a „három város” – Cegléd, Kőrös-Kecskemét – szövetségben hozott létre önvédelmül! 200-300 fegyverforgató lakosból álló lovas „haderőt” valamikor 1700 legelején.
Még az 1703-ban kezdődött a Rákóczi-szabadságharc sem jelentett nem hogy békét, de nyugalmat sem! Hiszen hol a kurucok, hol a császáriak jelentek meg, és vitték, ami vihető!
Csak a Szatmári-béke után – 1711! – kezdtek megnyugodni a kedélyek, és lassan-lassan konszolidálódott a helyzet.

Nos, ettől kezdve jelentek meg olyan, távoli vidékről érkezők, akik letelepedtek, és beépültek a kőrösi „őslakosok közé. Többségük nem csak „tisztes polgárai” lettek Kőrös „mezővárosának”, hanem jeles tisztségviselői: bíró, főbíró, „tanácsbéli” nemes.
Ilyenek voltak a Gubodyak is, akik két kúriát is építettek a városban.

Gubody János volt az első, aki még az 1600-as évek végén érkezett a Felvidékről. Két kúria is emlékezteti az utókort ittlétükre. Ugyanis, napjainkban egyetlen Gubody sincs az élők sorában.
Az egyik, jelentős vagyont, és egzisztenciát sejtető épület a Rákóczi utcában áll, 1790 körül épült, eredetileg Copf-stílusban. Jelenleg a CELSIUS Bt. tulajdona.

A másik szintén Gubody János nevéhez kötődik, 1810 körül épült a Kölcsey utcában. A többszöri átalakítás során, klasszicista műemlékként őrizzük, és emlékezünk a Gubodyakra.
Az idősebbik Gubody Gedeon a ’48-as forradalom és szabadságharc idején – és utána – volt jelentős alakja Pest megye és Kőrös politikai közéletének.
Fia, Ferenc, aki ügyvédként lett ismert a környezetében, Cegléden lett felejthetetlen polgármester a fejlődő város modernizációjában! Cegléd szobrával, és a városközpont „Gubody-kertjével” őrzi emlékét.
A másik kúria a mai Kölcsey utcában áll, szerényen meghúzódva emlékeztet utolsó lakójára, az életében nagy tiszteletben álló ügyvédre, városi tanácsnok Bordács Dánielre. Mindkét család helyi utód nélkül eltűnt a városból.
Egyébként van egy jellegtelen, eredetileg klasszicista „Bordács-ház” is a városban! A Deák-tér keleti oldalát határolva, számos kisebb-nagyobb üzletnek ad helyet.
Díszeivel kelleti magát, két nem matuzsálem-korú épület, egymáshoz viszonylag közel. Az egyik, a Dalmady-Rákóczi utcák sarkán áll, eredetileg Kalotsa Istváné volt. Ő építtette az 1800-as évek második felében, klasszicista stílusban. A múlt század elején alakult ki mai alakja, homlokzata, miután a Nyársapáton szőlész-borász Soós László vette meg.

Természetesen a háború után mindene az államé lett. A kényelmes családi házzá átalakított épületben előbb szükséglakások voltak, majd évekig iskola működött benne. De a rendszerváltás után volt néhány év, mikor itt volt az „okmányiroda”. Manapság üres, a KÖVA Zrt. gondozásában.

A másik, a Szilágyi-utca 2 számú, szecessziós díszítésű saroképület, mely ma is lakóház! 1910-ban építtette a Jakabházy-Eötvös família. Mára ők sincsenek, más a tulajdonos.

A Szolnoki úton is van két kúria. Egyik az un. „Soós-ház”, amit a XIX. században „postaház”-ként ismertek. A nagy telket elfoglaló zártkapus, klasszicista épület volt a Pest-Kécske közti postaszolgálat állomáshelye, amíg a vasút át nem vette a postai küldemények továbbítását, illetve Posta-palota fel nem épült. Ma több család lakásául is megfelel.
Néhány száz méterrel távolabb áll a Sigray-kúria, mely arról nevezetes, hogy az 1836-os tűzvészben – mely az egész „Alszöget” elpusztította –, csak ez az egyetlen épület maradt meg. A cserépfedés megvédte a zsarátnoktól.

A felsorolásból nem hagyható ki az Losonczy utca 1. számú épület, a „Miskolczy-kúria.” Nem csak a homlokzatát díszítő romantikus részek miatt. Fontos tudni, hogy itt élte utolsó évtizedeit Dezső Kázmér polgármester, kinek felesége a nagyműveltségű, tulajdonos Miskolczi Erzsébet volt. A Matróna-korban elhunyt asszony, a gimnázium könyvtárosa volt elhunytáig!

Maradva a belterületi épületeknél meg kell emlékeznünk arról a Barcsay utcai, szép kosáríves iskolaépületről, amit a református egyház építtetett a XIX. század utolsó harmadában. A két osztályt és a tanítói lakást magába foglaló épületben egészen a múlt század ’70-es évéig folyt a tanítás. Akkor bezárták.

Majd a politika támogatásával 1992-ben Dr. Novák László múzeumigazgató kezdeményezésére megnyílt az „Iskolatörténeti Gyűjtemény”, mely kiváló lehetőséget kínált a korábbi vidéki iskolák körülményei bemutatására.
Miután az épület a városé volt, a gyűjtemény és a működtetés a megyéé, a felelősség is megoszlott! A városvezetés, mint fenntartó – első sorban a polgármester! – elzárkózott az épület tatarozásától. Mire a megye megszűntette a kiállítást!
Néhány hónap múlva, a város az épületet rendbehozatva a birkózóknak adta át!

Maradva az un. „polgárházak” témájánál, meg kell emlékeznünk három olyan, a város külterületén lakásnak épült kastélyról, melynek mindegyike „szebb napokat látott”. Közülük kettő a ma 441-es, Ceglédi-útról közelíthető meg, a várostól olyan 5-6 kilométerre.

Egyik az út keleti oldaláról, a másik a nyugatiról található. Előbbi a „Gaál-kastély”, utóbbi az építő, jó nevű építész Szarvas Györgyről kapta a nevét.
A másik városi mérnök, Molnár Lajos a Pálfája szélén épített egy romantikus elemekkel díszített épületet, mely „Molnár-kastélyként” ismert.

Egyiket sem az eredeti tulajdonosa lakja! Valamennyit a háború után – 1948-’49 – kollektivizáltak, és lettek szövetkezeti tulajdonok. Mára mindegyik megmenekült az enyészettől, és találtak gondos gazdára. A Gaál-, és a Molnár-kastélyt újra lakásként használják. A Szarvas-kastély a Nagyerdei Vadásztársaságé.

Tóth Barna