amit Dr. Novák László Ferenc hetvenedik születésnapja alkalmával olvasott fel ez év tavaszán.
Miután nem akarjuk sem megelőzni, sem megismételni a helyi Arany János – volt! – Múzeum, volt igazgatójának érdemeinek bemutatását, két tényre fel kell, hívjuk Olvasóink figyelmét. Az egyik, hogy az utóbbi néhány évben, gyors egymásutánban degradálódott a két, országosan ismert intézmény, miután a városvezetés semmit nem tett az itt, ragyogó hagyományokkal működő közintézmény megmaradása érdekében! Az egyik a Múzeum, a másik a Levéltár.

„NO COMMENT!”

2017. április 10-én bensőséges ünnepségen vehettünk részt Nagykőrösön a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának Kollégiumában. Az Arany János Múzeum címzetes igazgatója és az Arany János Társaság tiszteletbeli elnöke, dr. Novák László Ferenc által szervezett Jubileumi Tudományos Konferencia elsőrendűen Arany János és Tompa Mihály 200 éves születési évfordulójáról szóló megemlékezés volt, de ide kapcsolódó évfordulónak számít, hogy éppen 25 évvel ezelőtt, Arany János születésének 175. évfordulója tiszteletére öntette bronzba és szállította személyesen Nagyszalontára Arany János ülő szobrát, a nagyszalontai kötődésű Kiss István szobrászművész alkotását a szervező. A jubileumi konferenciának további aktualitást kölcsönzött, hogy Novák László Ferencet 70. születésnapján köszöntötték a konferencia résztvevői különböző tudományszakok képviseletében. Amint ez az ünnepi alkalom is bizonykodik Novák László Ferenc sokrétű munkásságának és személyének ismertségéről, népszerűségéről, hasonlóképpen mutatja ezt a megbecsülést a tíz évvel korábban megjelent vaskos tanulmánykötet, amely 62 szerző írását tartalmazza (Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére. Szerk.: Ujváry Zoltán. Nagykőrös–Debrecen, 2007.) Bartha Elek professzor köszöntésével. A Néprajzi Hírek hasábjain pedig Benedek Csaba muzeológus köszöntötte a jeles alkalomból.

Azonban a 2007-es esztendő hátrányos fordulatot hozott a nagykőrösi Arany János Múzeum és az azt 35 éven át lankadatlan hivatástudattal és országos viszonylatban is kiemelkedő eredményességgel működtető igazgató életében: szomorú 10 éves „jubielum”. Ugyanis ebben az évben került sor a Pest Megye Múzeumi Szervezet átszervezésére, melynek során a megyei fenntartó a nagykőrösi Arany János Múzeumot muzeális gyűjteménnyé és kiállítóhellyé degradálta, egyben megszüntette a múzeumigazgatói állást, Novák László Ferencet pedig kinevezték a megyei múzeumi szervezet osztályvezetőjévé. Három év múlva, 2010. április 16-ával azonban szakmai érdemei figyelmen kívül hagyásával nyugdíjazták, jóllehet akadémiai tudományos fokozata feljogosította volna 70 éves koráig az aktív múzeumi tevékenységre. Nem érthető, hogy a megyei szervezet felbomlása után a városi kezelésbe került múzeumot miért nem lehetett továbbra is önálló intézményként működtetni és annak élére megbízni a fiatalon nyugdíjazott egykori igazgatót. Szomorú lehet néznie, hogy több évtizedes életműve miként veszíti el intézményi és szakmai jelentőségét, és kerül fokozatosan egykori állapotába.

Ugyanis 1972 nyarán, amikor a debreceni egyetemen szerzett friss etnográfusi és geográfusi diplomával a nagykőrösi múzeum néprajzos muzeológusi és egyben igazgatói állását elnyerte, a leromlott állapotú huszárlaktanyából és működésképtelen múzeumból az elmúlt évtizedek alatt a város kulturális jelképévé váló szaktudományos központot, az Arany János kultusz ápolásának országos hírű intézményét, Nagykőrös múltjának nagyszabású kiállításon és terjedelmes kiadványok révén való bemutatását valósította meg, mely által Nagykőrös legfontosabb idegenforgalmi tényezőjévé is varázsolta a múzeumot. Nem csupán az épület teljes felújításán és gondozásán, hanem környezetének szoborparkkal való folyamatos ékesítésén is fáradozott, miközben több szakterületet képviselő munkatársi állománnyal hatékony működésű múzeumot teremtett a megyei fenntartás keretében. Sziszifuszi küzdelmet folytatott annak érdekében, hogy a múzeumnak helyet adó 1848-as honvédhuszár kaszárnya történeti nemzeti emlék rangjára emelkedjen.

Első legfontosabb feladatának a korszerű új állandó kiállítás megvalósítását tartotta. Hatalmas levéltári kutatómunka eredményeként 1978-ban, a múzeum alapításának 50. évfordulója alkalmából nyitotta meg a „Hej, Nagykőrös híres város… !” című komplex várostörténeti kiállítást, mely valóságos kiállítási monográfiája volt Nagykőrös városának (azonban a 200 éve született Arany János emlékét őrző és kultuszát hirdető komplex kiállítási monográfia napjainkban a kultúráért felelős minisztérium áldásával felszámolás alatt áll). Majd a következő évben ehhez csatlakozott a Fejfák a Duna-Tisza közén című állandó néprajzi, protestáns népművészeti kiállítás (ezt 2015-ben bontották le), valamint a Pest Megyei Iskolatörténeti Kiállítás létrehozása 1989-ben (ezt 2012-ben bontatták le, s helyén, a műemlék jellegű iskolaépületben, fitnesz-szalont működtetnek).

Természetesen még számos néprajzi, történeti, régészeti, irodalomtörténeti, képzőművészeti témájú időszaki kiállítás is fűződik a nevéhez: megőrizni, dokumentálni, tudományosan publikálni, s különösképpen kiállítással népszerűsíteni - elvek alapján.

Az Arany János Múzeum igazgatójaként hasonlóképpen kezdettől az Arany-kultusz ápolását is magára vállalta. Folyamatosan gyarapította az irodalomtörténeti gyűjtemény Arany anyagát, többek között Szász Károly leszármazottai révén – a Perecz-família jóvoltából –, értékes dokumentumokkal és relikviákkal, amelyek az állandó kiállításba is bekerültek. 1982-ben sikerült méltó módon megemlékeznie Arany Jánosról halálának századik évfordulójáról, mely alkalomból impozáns méretű tanulmánykötetet is megjelentetett (Arany János tanulmányok. Nagykőrös, 1982. 551 p.), valamint facsimile közölte könyv alakjában a múzeumban őrzött Arany autográfiákat (Archivum Musei de János Arany nominati I., 1982.). 1976–2010 között töltötte be az Arany János Társaság elnöki tisztét, 2010 óta a Társaság tiszteletbeli elnöke. Ebben a minőségében is oroszlánrészt vállalt Nagykőrös és Nagyszalonta közötti ikervárosi kapcsolat létrehozásában, melynek alappillére a nagykőrösi Arany János Múzeum és a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum lett. 1992-ben hozta létre az Arany János Múzeum–Nemzeti Emlékhely Alapítványt. Ennek és a múzeumnak a támogatásával készíttette el a Nagy Tanári-kar hét alakos szoborcsoportját, Varga Imre szobrászművész alkotását a magyar oktatás millenniuma tiszteletére, mely 1996. augusztus 20-án került országos ünnepség keretében felavatásra – együtt az ugyancsak Varga Imre által készített Bor-Kalán honfoglaló nemzetséget szimbolizáló emlékművel, amely a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából, katonai tiszteletadással történt –, a múzeum előtti formális Történeti Nemzeti Emlékhelyen.

folytatjuk

Tóth Barna