Heti Hírek (HH): Milyen emlékeket őriz arról az időről, amikor a Kinizsiben futballozott?
Leskó László (LL): Teljesen más világ volt, de ez nem csak Nagykőrösre volt jellemző. Utcán, iskolában, fodrásznál, művelődési házban, a tanári karokban, szóval szinte mindenütt téma volt a foci, azokat is érdekelte, akik nem jártak meccsre, a sajtó kiemelten foglalkozott a sporttal. Vasárnaponként, ha a csapat idegenben játszott, délután már a városban sétáltak az emberek és várták a híreket. Ez a miliő fogott meg mindamellett, hogy természetesen imádtam focizni.
HH: Ha röviden össze kellene foglalni, mit mondana arról, hogy milyen szerepet töltött be ez a klub az Ön életében?
LL: Örök emlék, örök nosztalgia, fiatalságom és később felnőttkorom egy szelete. De bárhova vetett a sors, mindig mindenütt büszkén vallottam nagykőrösi Kinizsi nevelésnek magam.
HH: Amikor arról értesült, hogy rengeteg pénzt kap a klub TAO és önkormányzati támogatásból, azt hogyan értékelte, különös tekintettel arra, hogy a foci mellett megjelent a röplabda is?
LL: Nem utólag akarok okoskodni, hiszen újságcikkben és Facebook postban már akkor megfogalmaztam kétségeimet. Gyakorlatilag, csak aki nem akarta, az nem látta, hogy a röplabda kimondottan a focira költött pénz okán jött létre. De jöhetett, hiszen senki nem mert kérdezni semmit (igaz nem is lehetett, mert azonnal politikai bélyegzésként fogták volna fel pont azok, akik a politika szárnyai alatt létrehozták ezt a gyalázatot). Én akkor egyfelől azért tettem szóvá, mert Nagykőrösön a női kosárlabdának voltak szép hagyományai, amit elsorvasztottak, és létrehoztak valamit, ami már az első évben lenyúlásnak látszott, és az is volt. Nem válaszolt senki például arra az újságírói kérdésre, miért kellett heti 2 edzésen résztvevő színtiszta amatőr tizenéves kislányoknak milliós tételben vitaminokat vásárolni?! Pedig a tétel fenn volt a klub honlapján. Volt – gondolom – az egyesületnek tiszteletbeli elnöke, számvizsgáló bizottsága, tagsága stb. és senkinek nem tűnt fel, hogy olyan sportolókra tapsoltak el jó egy év alatt tízmilliókat, akik egyetlen bajnoki mérkőzésen sem vettek részt. De beszélhetünk a fociról is, mert ez már szakma. Az én hitem szerint egy ekkora városnak nevelő egyesületnek kellene lennie és jó 90%-ban itthoni, saját neveltekből kellene állnia. Ha erre költötték volna a TAO-s bevételeket, meg is érteném, de nálunk sok pénzért sokan megfordultak. Arra senki nem gondolt, hogy a végtelenségig nem fog ez a pénzszivattyú működni és közben leépül a saját utánpótlás nevelésünk! Itt volt pl. Urbán Flórián nagynevű edző több százezer forintos fizetéssel, költségtérítéssel. Mire mentünk vele? Eredményesebbek lettünk? Fellendült tőle a kőrösi fociélet? Úgy kellett elzavarni a végén… Csodás sárdobálást olvastam akkor a témában… Bárhol bárkivel hajlandó vagyok a szakmáról eszmét cserélni a kívánatos kisvárosi futballtrendről. Ez, ami itt volt és ahova ez a folyamat vezetett, igen távol állt tőlem.
HH: Ma is sportoló és sportvezetőként éli az életét. Mi a szakmai véleménye arról, hogy ennyi sok százmilliós támogatás szerint mitől „lehetetlenülhetett el a Kinizsi működése Nagykőrösön”, ahogy Sohajda Márk fogalmazott azon a bizonyos közgyűlésen, ahol megszűnt a Kinizsi létezése?
LL: Már csak sportolok, de nem sportvezetősködöm, hacsak a magán túravezetéseket nem sorolom ide. Azt hiszem erre a kérdésre én a korábbi pontban már megadtam a választ. Viszont választ kellene adni erre a közgyűlésen a döntést megszavazóknak! Ha ez jogilag lehetséges „vészmegoldás” lett volna egy tisztességes, de elszegényedő kis klub megmentésére, a döntéshozók abban az esetben is hatalmas erkölcsi nullák lennének, annyira hogy a sport közelébe sem szabadna engedni őket soha többet! De itt alighanem másról van szó. A felelőtlen és dilettáns gazdálkodás, a tisztesség határának átlépése volt az, ami miatt ezek az emberek ebben látták a megoldást. De bűnösök között cinkos, aki néma. Azon kellene elgondolkodni: a teljes közgyűlés tagjai között nem akadt egy sem, aki ezen felháborodott volna, hangot adott volna, uram bocsá’ nem szavazta volna meg? És ha már így lett: annyi tisztesség sem volt a vezetőségben, hogy mindezt tudassa a szimpatizánsokkal, a város népével. Egy újságírónak, nevezetesen Önnek kellett kiásni az adatot, és egy politikusnak – Zágráb Nándornak – felgöngyölíteni az ügyet, hogy bizony a mi szeretett egyesületünk mára a kókai etnikai kisebbségé. Felháborító…
K.Zs.B.T.
