– Mielőtt erről beszélgetnénk, tisztázzunk valamit. Úgy tudom, vannak kőrösi felmenőid.
– Valóban így van. Dédnagyszüleim éltek Kőrösön. A Zöldfa utcában laktak. Édesapám onnan járt a tanítóképzőbe. Később a Nyereg utcában laktak, ahol dédapám csizmadia mesterséget folytatott. De a család többi tagja is bőrkikészítéssel foglalkozott. Nyergesek, vagy szíjgyártók voltak. Itt, Abonyban olvastam arról, hogy dédnagyapám dédnagyapja abonyi volt. A család innen került Kécskére, majd tovább Kőrösre. A kör velem zárult úgy, hogy most már én is Abonyban élek. Gyermekkorom nagyon kedves emlékeit képezik a Kőrösön élvezett nyaralások, melyek a strandon, de többnyire a nagyszüleim Tázeredei szőlőjében zajlottak.
– Folytassuk pályád alakulásával.
– Áporkán születtem, és majdnem Kőrösön érettségiztem. Ugyanis sikeres gimnáziumi felvételim után egy napig az Arany János Gimnáziumnak voltam a diákja. Ám valaki rájött, hogy lakóhelyem nem esik a gimnázium beiskolázási körzetében, ezért – talán túl szigorúan – eltanácsoltak. Így kerültem a Ráckevei Ady Endre Gimnáziumba. A ráckevei gimnáziumi évek után Egerben szereztem magyar–történelem szakos tanári oklevelet, amit megtoldottam a szegedi egyetem filozófiai szakán kapott diplomával. Közben lettem tanár a Toldi-iskolában. Mintha visszahúzott volna Kőrösre a szívem… A tanári karban akkor is pezsgő szellemi élettel találkoztam. A legtöbb kollégám tanult valamit. Ez inspirált arra, hogy doktoráljak. Történelem szakos lévén a magyar–lengyel kapcsolatok alakulását választottam, amiben erősen befolyásoltak diákkori élményeim. Mint a Duna közelében növekvő, cseperedő gyerek, „vízi úttörő” voltam. Rengeteget eveztünk. Így jutottam ki Lengyelországba, olyan csere-alapon. Egyik évben mi mentünk, a másikban onnan jöttek. Az évek során elég jól megtanultam a nyelvet, és közben egyre jobban érdekelt a lengyelek történelme, és a két nép kapcsolatának múltja. Ez már a honfoglalás korától kimutatható. később mind nyilvánvalóbb lett. Utalok arra, hogy IV. Béla lánya Kinga, lengyel herceg felesége lett Krakkóban. Vagy Anjou Nagy Lajos magyar–lengyel királynak az édesanyja Erzsébet, Kázmér lengyel király lánya volt. Hedviget pedig, Nagy Lajos lányát 1364-ben koronázták lengyel királlyá. De közismert, hogy Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet is királyukká választották a lengyelek. Az már nem annyira köztudott, hogy II. Rákóczi Ferencnek is felkínálták a koronát, amit ő nem fogadott el! Inkább itthon a felkelés élére állt. Nem véletlen, hogy a lengyelek általában jó szívvel viseltetnek irántunk. A két nép szabadságküzdelmei mindig kölcsönös támogatatásra találtak a másiknál. Gondoljunk az ő „nemesi felkelésükre”, a mi 1848-as szabadságharcunkra, vagy a II. világháború kezdetére. Szóval néhány év többlettanulás után, 1986-ban doktoráltam. A lengyel szimpátiám ma is él és termékeny. Iskolánknak sikerült egy ottani iskolával felvenni a kapcsolatot. Cserelátogatások során egyre többet tudnak egymásról a diákjaink.
– Ahogy mondtad, jól elmélyedtél a két nép közös multjában. Találtál arra magyarázatot, hogy egyedül miért mi hívjuk lengyelnek őket? Más nyelvekben a „polska” változatai szerepelnek.
– Annyit javítanék, hogy volt egy régi nevük a magyarban a „polyák”, ami még ma sem ritka családnév nálunk. Egyébként a magyarázat a honfoglalás korából eredeztethető. Akkor még nem létezett egységes lengyel nemzet, mely három rokon törzsből alakult ki. Az egyik nevéből származik a lengyel. Az etimológiának egy rendkívül érdekes területe ez a téma, a nemzetek elnevezése.
– Mivel te nem a Toldiban végeztél, és már nem tanítasz ott, nem vádolhatnak elfogultsággal, ám majd tizenöt évi tanárságod alatt szereztél ismereteket az iskola belső életéről. Mivel magyarázható, a „Toldi varázsa”? Vagyis hogy az egykori Toldis-diákból lett pedagógus visszajön tanítani.
– Gyanítom, hogy ez a régi tanítóképző pedagógia kisugárzódásának a következménye. A képzőben kiváló tanárok működtek, akiktől egy életre szóló tudást, és példát kaptak a leendő tanítók. Mivel a Toldi kezdeti szakaszában több egykori képzős kapott fontos szerepet, az általuk hozott képzős örökség, az iskola humánus szellemisége, az igényes munkakultúra folyamatosan újratermelődik. Ez hozza vissza a régi Toldisokat. Nem csak tanárként, hanem találkozókra az öregdiákokat is! Megjegyzem ez más kőrösi iskolában is tapasztalható, ha nem is olyan markánsan, mint a Toldi esetében. Ez jelenti az „iskolaváros” lényegét, amit jó lenne megőrizni!
– Manapság nem tanítasz a Toldiban, pedig sokáig szívügyed volt „Toldi”. Mi történt?
– Csupán annyi, hogy felébredt bennem az Anyaszentegyházam iránti kötődés. És miután megürült az Arany János Református Gyakorló Általános Iskola igazgatói széke, megpályáztam. Nyertem! Így 1994-től felelek az iskola működéséért, a fenntartó egyetértésével. Természetesen a Toldival sem szakadt meg a kapcsolatom! Ha hívnak, örömmel megyek.
2004. szeptember 15.
Tóth Barna
