Szilágyi Szabolcs 1951 őszén, 4. osztályos diákként került Nagykőrösre, miután édesapját, dr. Szilágyi Bélát bízták meg az Arany János Gimnázium igazgatói feladatainak ellátásával.

1956 októberében a forradalmi ifjúság leváltotta a „kommunista igazgatót”, közfelkiáltással Horváth Zoltánt választva meg helyette. Szilágyi Béla a forradalom leverését követően nem került vissza az igazgatói székbe, áthelyezését kérte Nyíregyházára, ahova a család 1957 őszén költözött el. Szabolcs az ottani gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ebben az időben ismerkedett meg Lengyelországgal, amelyből haláláig tartó szerelem lett. Megtanulta a lengyel nyelvet, s a katonai szolgálat után előbb könyvtárosként, majd újságíróként Magyarország egyik lengyel-szakértőjévé vált. A hatvanas években az irodalom felé tett első lépéseként az újságok számára számos lengyel mesét, novellát fordított.

Lengyelországban véglegesen 1993-ban települt le. Lengyel feleségével együtt megalapította az egyik első lengyel magán hír- és fotóügynökséget. Alapító főszerkesztője volt a varsói Metropol napilapnak.

1986-tól tizennyolc könyve jelent meg magyarul és lengyelül, az egyik legismertebb a Népszava Kiadó által gondozott Walesa, a Nobel-díjas villanyszerelő című portrékötet a lengyel ellenzék gerincét jelentő Szolidaritás legendás vezetőjéről. Visszapillantó tükör című életrajzi könyvében részletesen ír nagykőrösi éveiről, megemlékezve a városról, egykori barátairól, osztálytársairól.

Könyvében így ír: „Nagykőrösnek varázsereje van. Huszonegy balladáját írta itt a koszorús költő. Arany János szelleme kötelez! – Talán ez teszi, hogy a város tiszta, rendezett, embernek való, barátságos volt a legkeményebb korban is, amikor kisdiákként ott éltem át a hírhedt ötvenes éveket. Arany János és a Nagy Tanárikar szelleme mintha áttörhetetlen védőfalat emelt volna a település köré akkor, amikor köröskörül békétlen erők romboltak. (…) Az első évben az orosz Jurával közös csavargásainkon az orosz nyelvvel alaposan, Nagykőrössel felületesen ismerkedtem, barátkoztam össze. A szovjet tiszti családok gyakori helyszínváltoztatása miatt ez a barátság egy év múltán véget ért és Jura helyét egyre több kőrösi gyerek töltötte be. Sokukra ma, öt és fél évtized múltán is barátsággal gondolok (a könyv 2010-ben jelent meg – HH). Velük fedeztem fel a ’híres város’ romantikus helyeit, a református templomtornyot, a pipagyár környékén a nyáron poros, ősszel sáros disznópiacot, a sok szovjet filmet és néha nem szovjet filmet is játszó mozit, a kultúrházat és a könyvtári kölcsönzés élményét. Velük éltem át a korai kamaszkor romantikus óráit, a Patay utcai iskola táncos teadélutánjait, velük osztottam meg zeneiskolai csalásom nagy kalandját, velük élveztem a kőrösi strandot, amely élményeivel még a Balatont is feledtette.”

Szilágyi Szabolcs hamvait április 19-én helyezték örök nyugalomra Lengyelországban, a Varsó melletti Antoninów település temetőjében.

szerk.