Mielőtt elmélyednénk a fent említett Városi Strandfürdő múltjában, vessük egy pillantást az előzményekre. Benne arra is, hogy a 2011-ben átadott „ALFÖLD AQUA TERMÁLFÜRDŐ ÉS STRAND” névre keresztelt vadonatúj létesítmény a következő év novemberétől, váltakozó időtartalommal hol nyitva van, hol „Technikai okok miatt” zárva tart.
Az unalmas „csiki-csuki”, 2015-ben azzal ért véget, hogy a „strand” végül bezárt! Majd 2018-ban a NAV (Nemzeti Adó- és Vámhivatal) lefoglalta! Azóta is az enyészet jótékony köde lebeg a pusztuló „objektum” maradványai fölött...
A tényekből kiindulva, vitathatatlan, hogy a jelenleg fungáló városvezetésnek soha sem volt szívügye a strand! Sem az eltakarított régi, sem a helyén 2008–2011 között épült új.(Vö, 2015 óta ZÁRVA!) Hiszen már 2007-ben bekövetkezett a skandalum, hogy az akkor 76 éves strand „életében” először nem nyitott ki!
Erre a 76 esztendő alatt, strand-idényben nem volt példa!
Egy év múlva, 2008 tavaszán a város eladta az egész ingatlant! Azzal, hogy a „SPRING PROJECT Kft.” az új tulajdonos a területet kibővítve a szomszédos telkekkel, „korszerű”, fedett medencét épít a nagymedence helyén. Ez, és a mellé, illetve helyére épülő létesítmények lehetnek bármennyire is modernek, szépek, az „Ártézi Strandfürdő” megszűnik létezni!
Lesz bevásárlóközpont, és kétszintes sorház a Ceglédi-úti kabinok helyén. Lesz „welnesz”, masszázs, meg miegymás…
Nem lesznek úszóversenyek, nem lesz vízipóló! Nem lesz „tengó” a napozótéren, nem lesz „gibi” a nagymedence lejáróinál, ami helyi kuriózumnak számított. És trambulin sem lesz!
Ami megtörtént, több mint elkeserítő.
Nem fér hozzá kétség, hogy régebben a városnak nem volt valami nagy fürdőkultúrája!
Kezdettől fogva a természetes mélyedéseket, majd az építkezéshez használatos anyagok – kő, agyag, homok – bányászása után felhagyott „vályoggödröket” egy idő után ellepte a talajvíz, mely a nyári melegben felüdülést jelentett a benne megmártózónak. Ilyen gödör, pedig sokfelé volt található a városban. Belül is, kívül is.
A fürdőzésnek ez a meglehetősen elterjedt praktikus, ám primitív módja sokáig virágzott. Mígnem idősebb Velkey Dezső gondolt egy merészet, és a Szolnokra vezető út északi oldalán, a „Kanyar-kocsmával” átellenben, az Alsó-füzesben található lágy, lúgos kémhatású vizekkel telt, felhagyott anyagnyerő helyekből egy nagyobbat formált a múlt század 20-as éveiben. A medencét előbb vörösfenyő pallókkal kibélelte, az alját aprókaviccsal meghintette, a környezetét rendbe tette, kabinokat, büfét nyitott, árnyékszéket épített.
Volt homokos játszótér, hinta, a fűzfák hűvösében kuglipálya, stb. A „modernizálás” annyira sikerült, hogy rendszeresen úszóversenyeket is rendeztek, melyeknek főszereplői a két Rétsági fiú – István, és Oszkár – voltak, de itt kezdte a későbbi többszörös magyar bajnok, a matróna korban elhunyt Kovács Boriska (özvegy Fazekas Istvánné) és az olimpikon Szigeti Warga Emőke.
Amíg a nagyközönség számára elfogadható külsőt nem nyert, addig „Velkey-gödörként” ismerték, és még ma is sokan emlegetik ebben a formában. Egyre kevesebben.
Mi tagadás, Velkey úr sok pénzt fektetett bele, de meg lett az eredménye. Az előzőekben vázolt fejlesztésekre nem máról-holnapra került sor. 1925-ben 50×10 méteresre bővült a korább csak 40×5 méteres „medence”. Öt évvel később kibetonozták az oldalakat, és a gyerekeknek külön készült a 30 méteres, sekélyvizű medence. A folyamatos vízutánpótlást két fúrt kút segítette. (Hol volt akkor még a „vízforgatás”?)
Ezeknek a nyjlvánvaló fejlesztéseknek ellenére a Nagykőrösi Híradó 1929. szeptemberi számában arról panaszkodik a tulajdonos, hogy az elmúlt szezonban csak 3600 jegy kelt el, az előző évi 6000-rel szemben. Pedig volt két úszóverseny, egy műugró-, és egy birkózóverseny is. A város nem nagyon érdeklődik! Ezért még mindig Ceglédről és Kecskemétről érkezik a jelentősebb vendégkör.
A pontosság megkívánja, hogy megemlítsük, már a XIX. század második felétől működött egy tisztasági, melegvizes „közfürdő” a mai Cifrakert területén. Ezért is hívták akkor ezt a parkosított területet „Széchenyi Fürdőkert”-nek.
1920 nyarán határozott a város „korszerű városi fürdő és strand európai mintára” történő megépítése felöl. 1926-ben tisztázódott a helyszín, ugyanis az akkori Horthy Miklós – ma Ceglédi út – melletti, a város által megvásárolt több mint, másfél holdas területen, 1924-ben két kutat is fúrtak, a Csap-utcában. Az egyikből, 560 méterről, 32 fokos melegvíz tört fel. A másik, 120 méteresből hideg víz folyt. A kettő keveréke megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű vizet biztosított a strandoláshoz.
A város júliusi közgyűlésén dr. Kovács Imre ügyvéd, képviselő interpellált az ügyben, és hangsúlyozta, hogy nem halasztható tovább a strandfürdő felépítése. A népszerű Kovács „Pipi” kifakadásának következményeként, megrendelték a terveket.
A nyár folyamán szerződést kötöttek az építésre a Magyar Magas és Mélyépítő Rt.-vel: 50×25 méteres verseny-medence, és 1000 személy kiszolgálására alkalmas épületek készülnének. Még el sem kezdődtek a munkák, mikor 1929-ben felbontja a város a szerződést, mert a kivitelező újabb előleget követelt a munkakezdés akadályozása miatt. Ugyanis még mindig nincs engedély!
Egy évvel később Tittel Károly műszakitanácsos hasonló hangnemben panaszolja, hogy bár meg van a megyei jóváhagyás, de most meg a „…a belügyminisztérium rágódik az aktákon.”
A Híradó ’29. március 10-i számában újra Tittel Károly nyilatkozik. Elmondja, hogy már a belügy a pénzügyminisztériumhoz továbbította az aktákat. Jelenleg „az kotlik rajta.”
A nyögve-nyelős előkészítésnek, engedélyeztetésnek az a magyarázata, hogy a város a már folyamatban lévő, nagyrészt állami beruházásokkal összefüggésben – posta, járásbíróság, rendőrség, adóhivatal, csendőrlaktanya – felvett hitelből szeretett volna valamekkora összeget kihasítani a strand céljára. Miután a városvezetés kénytelen-kelletlen tudomásul vette az állami elzárkózást, és vállalták a saját forrást, kapott zöld utat a terv megvalósítása.
Nagykőrösi Híradó 1931. május 17-i számából „Nagykőrös-fürdőváros” cím alatt érdemes néhány sort idézni:
„Az igaz, hogy az utcákon fűrészelni lehet a levegőben a port, de azért fürdőváros vagyunk. Tessék mutatni itt a környéken olyan várost, ahol két strandfürdő is van. Most építik a Horthy Miklós út új csodáját az ártézi strandfürdőt részvénytársasági alapon… fürdőnk lesz hát, sőt a gőzfürdővel együtt három. Szóval igaz, hogy fürdőváros vagyunk! Mindenki úgy fürödhet, ahogy neki tetszik.”
A május 29-i rendkívüli közgyűlésen, nagy vita után határoznak a Nagykőrösi Városfejlesztő Rt. megalakításáról. Ebben a négy helyi pénzintézet, összesen 50 000,– pengő tőkével vesz részt. Ötödikként a város, a terület és a már működő artézi-kutak apportálásával. A 30 évre tervezett részvénytársaság elsődleges célja a strandfürdő felépítése.
A tél végére minden pecsét a helyére került. Márciusban kihirdették az építésre kiírt pályázat eredményét. A helybeli vállalkozó, Szarvas György lett a nyertes. A konkretizálódó álomtól, a megvalósulásig eltelt tizenegy évhez képest, valóban felgyorsultak az események. Július elejére elkészültek a munkával! Ez elismerésre méltó teljesítmény!
Az ünnepélyes megnyitó, nagy országos sajtóvisszhangtól kisérve történt, 1931. július 19-én. Ezen a város vezetői – Dezső Kázmér polgármester és a tisztikar – mellett, Beretvás Károly felsőházi tag, inárcsi Farkas Ferenc kormányfőtanácsos, a négy helyi bankigazgató – dr. inárcsi Farkas László, Fehér Dezső, dr.Jalsoviczky László, Tiszaváry Dezső – vettek részt. De megjelentek országos tótúm-faktumok is.
Az esemény jelentőségét jelezte, hogy az avatóbeszédet dr.Homonnay Tivadar kultuszminiszter mondta; Komjády Béla MUSZ-alelnök, ifj.Horthy Miklós a MUSZ társelnöke, gróf Ráday Gedeon országgyűlési képviselő, dr.Preszly Elemér főispán, és dr. Bárány István olimpiai bajnok, úszó jelenlétében.
Az avatási ceremónia után úszóversenyekre került sor, melyen fővárosi és szegedi versenyzők jeleskedtek. A helyiek másnap jutottak szóhoz.
Ezen az alábbi eredményeket közölték a helyi lapok: 50 méteres gyermek gyorsúszásban – 1. Grósz Emil; 2. Dezső Pál; 3. Rétsági Oszkár. 50 méteres leány-úszás: 1. Kovács Boriska; 2. Fischer Rózsi. 100 m. ifjúsági fiú mellúszás: 1. Bazsó Lajos; 2. Szabó Gyula; 3. Mogyorósi László. 100 m. gyorsúszás: 1. ifj. Velkey Dezső; 2. Visontay László; 3. Hoffer István.
OLD BOY 50 m-es verseny: 1. dr. Csutorás Sándor; 2 dr. Nádas Sándor; 3. dr. Kovács Zsigmond.
Az új szezon változatlan aktivitással kezdődött. 1932-ben sikerült a MÁV-val 50%-s kedvezményt biztosíttatni Cegléd–Nagykőrös, Kiskunfélegyháza–Nagykőrös, Kecskemét–Nagykőrös viszonylatban, a nyári mentrendben. A programok is az üzemeltető fantáziáját igazolták. Júliusban Kőrösön tartják az Országos Úszóbajnokságot, ami óriási sikere a városnak, nagy sajtóvisszhanggal. Ez a helyi úszósport fejlődésének is nagy lendületet adott!
Ezt nem sokkal megelőzően, június 25-én, és 26-án illusztris vendégei vannak a városnak. Szűkebb baráti körével érkezik Fedák Sári, a kor ünnepelt dívája.
Délután búcsúzóul ismét megjelent a strandon, a vendéglátó Dezső Kázmér és felesége, a város néhány vezetője, dr. Csutorásék, Roboz Aladárék, valamint menedzsere és húga, dr. Fedák Ágota társaságában. Nem csak az illusztris társaságról készült csoportkép, hanem arról is, ahogy Fedák Sáriék lubickolnak a medence vizében.
Akkor többen kérdezték – ma is lehetne –, miért volt fontos a város vezetőinek, első sorban Dezső Kázmérnak a strand? A válasz egyszerű: eszköz volt arra, hogy szeretett Nagykőrösét közelítse ahhoz, amit akkor Európában városnak tartottak, s amit Ő személyesen sokfelé megtapasztalt. Hasonlóan az akkor már folyamatban lévő „városközpont rekonstrukcióhoz”, melynek keretében épült a „Járásbírósági-palota”, a „Rendőr-palota”, a Posta, Pénzügyőrség, a „város-udvar”, a Tűzoltóság, a Csendőr-laktanya, stb.
A későbbiekben nem sok minden történt a stranddal. Egy ideig a „Velkey” is bírta szuflával, hiszen viszonylagos olcsóságával, ingyenes autóbuszjárattal, rendezett környezetével, a vendéglői kiszolgálással eredményesen reklámozta magát. Állta a versenyt!
Miután néhány év múltán beütött a gazdasági válság, a megcsappant keresletet első sorban a „Velkey” szenvedte meg. A ’30-as évek közepén megszűnt.
A lassú agonizálást a ’40-es évek végétől számíthatjuk. Nem, hogy fejlesztésre, de még felújításra is alig futotta, miután az eredeti két ártézi kút vize lassacskán elapadt, amit a ’60-as évek elején megpróbálták a kórház mellett talált termálvíz bevezetésével pótolni. Ám a ’70-es évek közepére kiderült, hogy ez sem tekinthető végleges és megnyugtató megoldásnak. Az acélcsövek kilyukadtak, majd a kút is elapadt.
Az évtized végére új kutat fúrtak a strand területén, mely eredményesnek bizonyult, és ennek ismeretében készült egy újabb melegvizes medence, pancsoló. Ez volt az utolsó fejlesztés.
A jelen ismeretes! A ’90-es évektől, más-más bérlő üzemeltette a strandot, mert a korábbi „gazda”, a város vagyonkezelője KÖVA Rt. nem vállalta a kezdetektől ismert veszteséget. Bérlő is csak úgy akadt, hogy a város átvállalta az előre kalkulált ráfizetést!
Közben egyre nagyobb arányokat öltött a lepusztulás, és ezzel együtt a látogatók csökkenése. A kettő egymást erősítő folyamatnak bizonyult. Akár kegyelemdöfésként is értékelhetjük azt a kormányrendeletet, mely előírta a „vízforgató” beépítését az efféle közfürdők medencéihez. Ez százmilliót meghaladó költséget jelentett! A város az eladás mellett döntött…
2008-ban az új tulajdonos szépet, korszerűt vállalt. Ám nem biztos, hogy újat, korszerűt csak a régi romjain lehet létrehozni.
Összegezve a „strand-történetet” nem hagyható ki a polgármester felelőssége, aki nem kérte számon az új tulajdonos, bizonyos Bábel Tiboron, a 2008-ban aláírt szerződésben vállaltakat. Elsősorban a 2010-es átadás meghiúsulását! Nem beszélve a 50 évre vállalt üzemeltetésről...
Ilyen előzmények után okozott zavart a most bejelentett 176 millió, amiről nem tudni, mire elég? Hiszen a strand egy része – a hidegvizes medence, (mint újjáépítendő(!) – kint van az épület előtt! Más-része bent van a lakások alatt – bejárat, recepció, pénztár, öltözők, büfé, stb.
Arra viszont elég, hogy egyesek ebből is „lenyúljanak” – nem is keveset! – úgy, mint a Klubház esetében történt…
Tóth Barna