Évszázadok óta él egy különös népcsoport az ezeréves határ két oldalán, a Tatros folyó völgyében. Ők a gyimesi, illetve a moldvai csángók, akiknek kivételessége abban rejlik, hogy nemcsak magyarságukat, de katolikus vallásukat is megtartották a protestáns és az ortodox környezetben. 

Híresek pásztorkodó és erdőjáró életmódjukról, jellegzetes táncukról és zenéjükről, és arról is, hogy nem olvadtak be a többségi társadalomba. Ma is követik a természet ritmusát, főként hegyi állattartással és fakitermeléssel foglalkoznak. Sokat megtudhatunk ezekről az emberekről és a környékről a Wanderers Gyimesekről szóló cikkéből.

Gyimesbükk nevezetességei

A Gyimest alkotó települések az innen eredő, nagy sodrású Tatros folyóra vannak felfűzve: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. A környék hegyeinek és völgyeinek lenyűgöző szépsége mellett találhatunk itt olyan emlékeket, amelyeket minden magyarnak egyszer érdemes felkeresni. 

Gyimesbükk volt hajdanán az Osztrák-Magyar Monarchia legutolsó, határ előtti vasútforgalmi központja. A település szélén áll a 30. számú őrház, ami a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb pontja volt. 

Ma helytörténeti kiállítás és bunkermúzeum működik az 1897-ben épült őrházban, ami mellett a Szent Koronát idéző, félgömb alakú határkő az egykori országhatárunkat jelzi. Innen lehet feljutni temérdek lépcsőfokon a Rákóczi-vár megmaradt romjai közé. 

A Rákóczi-vár

Nézzünk szét a Rákóczi-várból! Lent sebesen rohan a Tatros, s a körös-körül magasodó hegyeket ma is úgy tartják, hogy tündérek és manók lakják. Minden más eszünkbe jut, csak az nem, hogy ez a maroknyi másféle székely elporlad, mint a szikla. 

Ezt a várat feltehetőleg Bethlen Gábor emeltette a 17. században, majd nagyjából 100 évvel később II. Rákóczi Ferenc megerősítette. A szerepe nem a határ védelme volt, hanem a kereskedelmi útvonal felügyelete és a vámszedés. Más nézet szerint I. Rákóczi György volt az építtető. 

Az őrház és a Rákóczi-vár fölött a Tarhavas tornyosul, a Tatros völgyétől nyugatra a Kerekhavas, keletre pedig a Bothavas emelkedik. A Gyimesi-szoros Erdély egyik legismertebb szorosa a Keleti-Kárpátokban. 

Kik azok a csángók?

A Gyimesek lakói az ide felhúzódott moldvai magyarok voltak, majd később ide menekültek csíki székelyek és további moldvai magyarok. Mária Terézia parancsára a székelyekből is határezredet készültek szervezni. Ők azonban ellenálltak ennek, hogy megőrizzék függetlenségüket. 

A székely vezetők Madéfalván találkoztak, ahol 1764. január 7-én báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak a megtámadásukra. A mészárlásban mintegy 200 ember halt meg, köztük asszonyok és gyermekek. 

A mészárlás és az erőszakos sorozás következményeként sokan elhagyták a területet, őket nevezzük csángóknak. Ezen a részen letelepedett székelyek a gyimesi csángók, akik által ma is ápolják és életben tartják hagyományaikat, és fenntartják gazdag népszokásaikat.