Nagykőrös idén is méltósággal, a közösség erejével és a múlt iránti tisztelettel emlékezett meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnep nemcsak a múlt felidézéséről, hanem a megújulásról és a közös értékek megerősítéséről is szólt.

1956. október 23-án a magyar nép megmutatta a világnak, mit jelent a szabadság iránti vágy. A budapesti diákok békés tüntetéssel indultak el, hogy kiálljanak a függetlenségért, a nemzeti önrendelkezésért és az emberi méltóságért. Az utcákon felszabadult lelkesedés uralkodott, de hamar vérbe fojtották a reményt. A forradalom elbukott, de üzenete örökre velünk maradt: a szabadság nem ajándék, hanem felelősség.

E szellemiség jegyében újult meg idén a Hősök terén álló, az 1956-os és a II. világháborús áldozatok emlékét őrző emlékmű is. A felújítás szimbolikus üzenete egyértelmű: az emlékezés nem csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul. Nagykőrös közössége ezzel is kifejezte, hogy megbecsüli a hősök áldozatát, és tovább viszi a szabadság, a kitartás és az összefogás szellemiségét.

Az ünnepi műsort a Toldi iskola diákjai adták, akik gondosan összeállított, érzelmekben gazdag előadással idézték fel 1956 történéseit. Szavalatok, zenei betétek és színpadi jelenetek segítségével elevenítették fel azokat a napokat, amikor a magyar nép kiállt a szabadságért és a méltóságért.

A műsor után a résztvevők a Kulturális Központból a Hősök terére vonultak, ahol koszorúzással és csendes főhajtással rótták le tiszteletüket a forradalom hősei előtt. Az emlékezés meghitt, ugyanakkor felemelő hangulatban zajlott: a csendben megfogalmazott hála és tisztelet egyszerre szólt a múlt dicsőségének és a jelen felelősségének.

Az ünnep üzenete ma is érvényes: a szabadságot nem lehet letölteni, megvásárolni vagy kiposztolni. A szabadság belül kezdődik – a gondolatainkban, a tetteinkben és abban, ahogyan egymás felé fordulunk. Nagykőrös közössége méltó módon mutatta meg, hogy a hősök emléke nem fakul, hanem erőt ad a jövő építéséhez.