Azért idéztem ifjúságom idején, idős rokonaim koporsójánál hallottakat, mert Laci, istenfélő emberként élte a rá kiszabott penzumot, a 75 esztendőt. Tavaly lett volna ötven éves jubileuma, hogy városi rendezvény keretében megemlékezzen „Kőrös mezőváros tiszteletreméltó vezetése” Novák Lászlónak a Városi Múzeum igazgatójává történt kinevezéséről…

Sajnos – ami a jelzős szerkezetet illeti – a „vezetés” teljhatalmat jelenet, ám a tiszteletreméltóság sehol… Így Laci, mondhatni magába fordulva emlékezett aktív, alkotó éveinek kezdetét jelentő 1972. nyarára. Egyébként feltehetően a polgármester Dr. Novák személyét illető „távolságtartó” magatartásának az oka azon túl, hogy a kultúra, a művelődés ügye soha nem volt Czira Szabolcs „szíve-csücske” az, hogy a neves szakember ellene volt néhány intézkedésének! Először az Iskolatörténeti Gyűjtemény megtartásáért apellált – sikertelenül! –, majd a „Hősök-tere” modernizációját kifogásolta mondván, a „Hősiemlék” körüli átalakítások elveszik a tér eredeti hangulatát: emlékeztetést az I. Világháború hőseire, áldozataira.

Ezt még a tervezés során, dr. Czirának írt magánlevélben is kifejtette! Hangsúlyozta, hogy ami készül, szembe megy az eredeti, Dezső Kázmér polgármester fémjelezte, és az 1927-ben megvalósult elképzeléssel. A levél „Pusztába kiáltott szónak” bizonyult, és minden úgy történt, ahogy Dr. Czira megálmodta…

Dr. Novák László személyét ért negligálásként érte meg, hogy 2010-es nyugdíjaztatását követően egyre mélyebb hallgatás vette körül az akkor már Arany János Múzeumot! Bár még voltak rendezvényeik, azokról alig emlékezett meg a város hivatalos lapja, az „Önkormányzati Hírek”.

Mindezek tetőzéseként a 2017 májusa és 2018 júniusa között végbement „múzeumi rekonstrukció” előkészítése és megvalósítása során a volt igazgató véleményére nem volt kíváncsi sem a polgármester, sem a tervező!

Nem állítjuk, hogy a felsorolt sérelmek közrejátszottak volna Laci egészségének folyamatos romlásában, majd halálában… – Bár, ki tudja…? Történt, ami a történt…

Ide kívánkozik, a gyermekkoromból egy vers utolsó sora: „A sírnál késő a bocsánat…”

A továbbiakban Dr. Novák László emlékére közreadjuk annak a beszélgetésnek a részleteit, amelyben a múzeumigazgató 2016 folyamán számot adott pályafutásának alakulásáról, egyben ezzel az interjúrészlettel tisztelgünk előtte és búcsúzunk tőle. Isten nyugosztalja! (szerk.)

Dr. Novák László, aki friss diplomás bölcsészként lett kiszemelt vezetője a kőrösi múzeumnak
(1947. április 10. – 2023. február 27.)

– Az elején kezdve hol, és mikor születtél?

– 1947. április 10-én, Irsán születtem. Nem sokkal később összeolvasztották a szomszédos „Alberti”-vel, és a két nagyközségből Albertirsa lett. Nem voltunk gazdagok, de nem is nélkülöztünk. Apám jónevű órásmester volt. Édesanyám – Nagy Karolin – annak a Nagy Irénnek volt a húga, aki dr. Szabó Károlynak volt a felesége. S mint ilyen, nekem keresztszüleim voltak. Kőrösön éltek. Károly bátyám a városi tanács igazgatási osztályát vezette, keresztanyám tanítónő volt. Gyakran náluk töltöttem a nyarat, így nem volt ismeretlen a város, mikor ide kerültem. Az általános iskola után, Monoron, a József Attila Gimnáziumban folytattam, majd Debrecen következett, a Kossuth Lajos Tudományegyetem. Földrajz–néprajz szakos tanárként végeztem 1972-ben. Az utóbbiból doktoráltam 1975-ben, már Kőrösön.

– Hogy kerültél ide?

– Ez elég gyorsan megtörtént, alig hogy diplomás lettem. 1972-t írtunk, mikor felvetődött, hogy a kőrösi múzeum dolgait rendezni kellene. Ugyanis akkortájt dr. Balanyi Béla megbízottként vezette a múzeumot, miközben a kecskeméti Állami Levéltárnak volt az igazgatója. Dr. Ikvai Nándor a Pest megyei múzeumigazgató keresett meg, hogy vállaljam el az igazgatóságot. Mit ne mondjak, meglepődtem, de vállaltam. Ma már indifferens, hogy milyen körülményeket találtam, de nagy lelkesen belefogtam. Először a rendezésbe-rendszerezésbe, majd a tudományos munkába is. Sokat segítettek Fekete István történész, és a ceglédi Dinnyés Pista az első kiállítás összeállításában, ami 1978-ban nyílt meg „Hej, Nagykőrös híres város…” címen, tisztelegve a múzeum 50 éves jubileuma előtt.

– Ugorva egy nagyot, kérlek beszélj a tudományos munkákról!

– Meg kell említsem, hogy 1986-ban néprajztudományból kandidáltam az Akadémián. Nem volt könnyű dolgom, vidéki kisvárosban felkészült, tudományos kollégákat találni! De ez sikerült! Sorolom: 1980-ban Simon László régész, majd Farkas Péter irodalomtörténész jött. A továbbiakban Szász László, mint Farkas Péter utódja, Horváthné Farkas Ildikó mint restaurátor, Gulyás Edit gyűjteménykezelő, Kun Zoltánné ügyintéző, Szabó Ildikó könyvtáros, Burka Beáta múzeumpedagógus, Máténé Bakos Mária hivatalsegéd kerültek alkalmazásba. Többségük már a rendszerváltás után. Utolsóként Mészáros Lászlót történészként vettem fel.

– A rendszerváltás utáni évek számos eredményt hoztak.

– Igen! Elsőként az Iskolatörténeti Múzeumot 1990-ben. Ez Czira Szabolcs polgármester, és a megyei múzeum igazgatójának közreműködésével 2007-ben megszűnt! A következő jeles esemény a „Bor-Kalán nemzetség” szimbolikus emlékműve, és a „Nagy Tanári Kar” szobor csoport felavatása volt 1996. augusztus 20-án, István-király napján. Mindkét alkotást Varga Imre kiváló szobrászművészünk önzetlenségének köszönhetjük. (…) Jelenleg nyugdíjasként élek, mint „Címzetes múzeumigazgató”…

Tóth Barna