A helyzetet tovább súlyosbítja a fideszes városvezetés döntése, amely 33 százalékkal emeli az építményadót. Ez a lépés a helyi vállalkozások és befektetők számára egyaránt elrettentő üzenet, hiszen nem csak a már működő cégeket sújtja, hanem gyakorlatilag elvágja a jövőbeli beruházások és a munkahelyteremtés lehetőségét is. Egy fejlődni képes, ipari múltú város így saját gazdasági alapjait ássa alá.

A Demokratikus Koalíció önkormányzati képviselője, Kökény Gábor, a helyzetre úgy reagált, hogy „az ő gazdaságát az adóemelés nem érinti”. Ez a kijelentés sokakban visszatetszést keltett, mert szimbolikusan is megmutatja, mennyire elszakadt a döntéshozói elit a hétköznapi emberek valóságától.

Ezzel szemben Zágráb Nándor, a Jobb Nagykőrösért képviselője, határozottan fogalmazott: „Ez nem számokról szól, hanem családokról. A városvezetés nem védi a helyi termelőket, nem hoz létre feldolgozókapacitást, hanem a 33%-os adóemeléssel elüldözi a beruházókat és megsemmisíti a munkahelyteremtés lehetőségét.”

Zágráb jelenleg az egyetlen, aki a testületben nyíltan szembemegy ezzel a döntéssel, vállalva a politikai konfliktust is azért, hogy az adóemelést visszavonják. A két politikus között nem csupán ideológiai, hanem morális és gazdasági törésvonal is húzódik. Az egyik oldalon egy személyes biztonságát védő, a pozíciójába kapaszkodó politikus áll, a másikon pedig egy képviselő, aki szerint a város jövője nem a terhek növelésében, hanem a helyi gazdaság megerősítésében rejlik.

A 33%-os építményadó-emelés üzenete világos: a város vezetése nem a helyi közösség mellett áll, hanem a bevételi kényelem mögé húzódva áthárítja a válság következményeit a vállalkozókra és családokra. A lépés rövid távon talán enyhíti a költségvetési nyomást, de hosszú távon súlyos károkat okoz: elriasztja a beruházókat, csökkenti a munkahelyek számát, és gyengíti Nagykőrös gazdasági önállóságát.

A nagykőrösi termelők gondjait hosszú távon csak az élelmiszeripari és tejfeldolgozó üzemek városba települése oldaná meg. Ezek a befektetők azonban éppen az ilyen intézkedésektől, mint a 33%-os adóemelés, riadnak vissza, így a várost fejlődés helyett a gazdasági elszigetelődés fenyegeti.

A tejválság így válik szimbólumává annak, hogyan omlik össze egy település gazdasági és erkölcsi struktúrája, ha vezetői elveszítik kapcsolatukat a valósággal. A kérdés nem az, hogy mikor lesz a következő válság, hanem az, hogy lesz-e még, aki meg tudja állítani ezt a lejtmenetet.

Vizslató