A magyar mezőgazdasági termelés a rendszerváltás előtt világszínvonalú volt az akkori nagyüzemi szervezettségi formában és a hozzá kapcsolódó kistermelői integrációval! Szinte elsőnek áldozták fel a rendszerváltás után a feldolgozó iparral együtt a politika oltárán. A kialakult új birtokszerkezet, és a hozzá kapcsolódó tulajdonosi kör egy része lényegesen rosszabb színvonalon és hatékonysággal tudta működtetni az ágazatot.
A kialakult kisgazdaságok alacsony színvonalon termeltek, és már kialakulásukkor életképtelennek bizonyultak. Ezt az örökséget a mai napig hordozza magán az ágazat! Ezt a szerkezetet konzerválta bizonyos mértékig az EU-s támogatási rendszer, a kisebb tulajdonosok lényegében a támogatásból élnek, míg az üzemi formában gazdálkodó szervezetek korszerűbben és lényegesen hatékonyabban termelnek.
Ukrajnában megmaradt a nagyüzemi szerkezet, kiváló minőségi földeken, korszerű „nyugati” technológiával termelnek az elsősorban külföldi tulajdonosok. Az ukrán mezőgazdaság termelése, és hatékonysága akkor növekedett meg ugrásszerűen, amikor az új földtulajdonosok megjelentek, és a posztszovjet rendszer helyébe nyugati gépek és termeléstechnológia lépett!
A háború előtt az EU védővámokkal védte termelőit az orosz és ukrán dömpingtől, a háború kitörésével ez megváltozott, hiszen valamely szinten biztosítani kellett az ukrán mezőgazdasági termékek értékesítését!
Az is előmozdította az ukrán gabona hazai importját, hogy 2022.ben soha nem látott aszály sújtotta Magyarországot, az ország keleti felében alig termett kukorica, 2 millió tonna kukoricát kellett importálni !
Magyarország mezőgazdasága a Közös Agrárpolitika rendszerében működik! Ez a rendszer nem csak a termelésre fókuszál, hanem igyekszik megtartani a falvak lakosságát, környezetünk fokozott megóvását, a természeti értékek, tájak arculatának megőrzését, és a biodiverzitás fenntartását. Ezzel együtt valamelyes több támogatást kapnak a gazdák, de a hatékonyság romlik, és a végtermék, egészségesebb, tisztább, de drágább is!
Ezzel együtt sajnos a politika is rányomja bélyegét a hazai agráriumra, hiszen lényegében eltűnt a szakirányítás, nincs valós érdekképviselet, a gazdatársadalom is inkább ellenséges egymással, minthogy érdeket egyeztetne és közösen tudna fellépni közös célokért!
Kökény Gábor
