Amikor megláttam, hogy „Megvan a 2025-ös Év Fája!”, azt hittem, valami egzotikus dzsungelünnep hivatalos díjátadója – aztán kiderült: itt, helyben, Magyarországon, fák körül is lehet ünnepelni. A Békéscsabán álló, több mint 150 éves “Emlékek fája” lett a győztes 720 szavazattal. A verseny különlegessége, hogy nem a legidősebb vagy legszebb fa nyer, hanem az, ami a közösségnek elmesél egy történetet, és amit otthon is a szívéhez ölel. A zsűri választotta ki a döntős fák listáját, köztük Nagykőrös Basa fáját is, amely végül a közönségszavazás alapján az ötödik helyen végzett – igen, közvetlenül a nagyok mögött.

A régi Basa fa a kőrösi Nagyerdőben állt, közel Csemő határához. Ősi kocsányos tölgy volt, korát 400–450 évre becsülték, és bizonyosan a török hódoltság idején is ott magasodott. Körülbelül 35 éve vágták ki, de törzse ma is megvan: Csemő főterén áll. Miután az eredeti fa eltűnt, a Pálfája parkerdő egyik idős tölgyére ragadt rá a Basa fa név. A „Pál fája” szintén több száz éves, és méretei alapján méltó viselője a legendás névnek. Így történhetett, hogy ma már a legtöbben ezt a fát hívják Basafának. A fa története a XVII. század közepén játszódik, a török hódoltság idején. Csillag István juhász, gyönyörű felesége, Judit, és a török Musztafa effendi a főszereplői.

Az Ökotárs Alapítvány 15 éve rendezi az Év Fája versenyt, hogy azokra a fáinkra irányítsák a figyelmet, amelyeknél nem a magasság vagy kora a döntő, hanem az, hogy mit jelentenek az embereknek. Szavazni lehetett május és június között, az eredmény pedig titkosan formálódott egészen a júliusi díjátadóig. Idén 7 különleges fa jutott be: volt köztük eperfakettős, szikesfűz-kapu és… a mi Basa fánk is.

Nagykőrös számára a Basa fa nemcsak versenyző, hanem lokális büszkeség is lett. Az ötödik hely egy egészen tisztességes pozíció, egy apró győzelem a város számára, és annak is üzenet: a történeteink, legendáink is fontosak. Ez a fa most nem csak lombjával hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy emlékeket hordoz és generációk fölé emelkedik.

Ha legközelebb arra vegyük észre: nemcsak egy fa az, hanem a múltunk új köntösben, ami egy szavazás erejéig életre kelt. És ha legközelebb felhívsz valakit, hogy „majd szavazzunk a fára”, készülhetsz rá: lehet, hogy nem is egy arcnyi fa van a középpontban, hanem egy egész város története.

Szabóné Pálhegyi Krisztina