Horváth Tibor nem először teszi tanúbizonyságát annak, hogy halvány fogalma sincs Nagykőrösről, azon túl, hogy Szolnokról „bejár” dolgozni, lélekben képtelen azonosulni azzal a településsel, akinek a lakóinak jóvoltából kapja a havi fizetését. Mert ha a legalapvetőbb ismerete lenne, akkor tudná, hogy a Magyar utca nem az ESZTK, hanem az SZTK mellett van. Ami természetesen már nagyon régen nem SZTK, de a nagykőrösiek egymás közt még most is így hívják a rendelőintézetet, teljesen függetlenül, hogy a hivatalos neve éppen mi. Ahogy Nagykőrösön a Pálfáját is mindenki Basafának hívja, mégis tudjuk, hogy hol van, és a Pótharaszti úti vasúti aluljárónk is csak Lyukas-hídként ismert hosszú generációk óta. És akkor a „fújt a gyárat” nem is említettük, aminek a jelentését szintén csak a kőrösi emberek tudják.

Azok a kőrösi emberek, akiket egyébként a gazdája parancsára Horváth Tibor visszatérően mocskol, „véleménycikknek” álcázott propagandájával gyaláz. Horváth a tudatlansága ellenére rendszeresen támad és aláz meg köztiszteletben álló nagykőrösi embereket, olyanokat, akik egész életükben a városért éltek, gyárakat, iskolákat, más intézményeket vezettek, minden cselekedetükkel Nagykőrös javát szolgálták. Horváthot és propagandista társát, a felelős szerkesztőnek nevezett Szapora Istvánt ez nem érdekli, Czira Szabolcs védőszárnyai alatt mérgezik Nagykőrös közéletét, mocskolnak minden olyan embert, aki ellent mer mondani Czira Szabolcsnak vagy a Fidesznek, netán más véleményen van, mint a városvezetés.

SZTK jelentése: 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben államosította az egészségbiztosítást, és egységes szervezetbe (Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja, rövidítve: SZTK) vonta össze, a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) felügyelete alá helyezte. A biztosítók vagyonát, kórházaikat, bérházaikat államosították. Az államosítással együtt az 1960-as évektől a mezőgazdasági dolgozók is biztosítottá váltak, majd 1975-ben az egészségügyi ellátás állampolgári joggá vált. (Wikipédia)

könyvelő