Régen még tudtuk, mi a vacsora vagy ebéd. Nem volt kérdés, nem kellett választani húszféle konyha, diéta, mentes megoldás vagy újhullámos hozzávalók közül. Ott volt előttünk az egyszerűség maga: paprikás krumpli. Néha kolbásszal, néha virslivel, máskor tejföllel vagy uborkasalátával (vagy mindegyikkel egyszerre) – de mindig meleg, fűszeres, otthonos. Ma pedig? Már-már retrónak számít, és ha valaki leírja, hogy paprikás krumplit főz, az emberek nosztalgiával kommentelnek, mintha valami múlt századi ritkaság lenne.

Pedig ez nem egy luxusfogás, nem kell hozzá semmi trükk. Csak hagyma, krumpli, paprika, kolbász, egy lábas és némi türelem. A folyamatot valahogy így írná le minden nagymama, csak nem posztolná.

Fogsz egy fej hagymát, felkockázod, megdinszteled olajon vagy zsíron. Személy szerint én szeretem ezt füstölt szalonna zsírján tenni, mert úgy még finomabb. Hozzádobsz karikára vágott füstölt kolbászt (vagy virslit, ha az van otthon), pirítod egy kicsit. Lehúzod a tűzről, mehet rá egy jó adag fűszerpaprika, aztán jöhet vissza a tűzre. De csak egy ici-picit, nehogy megkeseredjen a paprika. Majd belepotyog a meghámozott, felkockázott krumpli. Felöntöd annyi vízzel, hogy éppen ellepje, só, bors, esetleg egy kis őrölt kömény, és már főhet is. Lefedve, de nem elfeledve – figyelni kell rá, nehogy szétessen.

Ha kész, tálalhatod egy kanál tejföllel vagy uborkasalátával. De én tudod hogy szeretem kedves olvasó… Én tejföllel és ha nem ubisalival, akkor kovászos uborkával. De az is teljesen jó, ha csak leülsz az asztalhoz és eszed és átéled. Nincs hozzá filter, nincs rá hashtag, csak a színtiszta íz van.

És itt a lényeg: ez nem csak recept. Ez emlék. Egy generáció közös élménye arról, hogy volt idő, amikor nem kellett gasztrobloggernek lenni ahhoz, hogy valami finomat főzzünk. Amikor nem reformáltuk, nem fotóztuk, csak megettük. És talán itt lenne az ideje visszatenni az asztalra – megint.

Én és a gyerekek imádjuk. Ha retro, ha nem, ha nem menő azt se bánjuk, de mi átszellemülve falatozzuk a friss paprikáskrumplit. Kíváncsi vagyok te hogy készíted kedves olvasó, mert hallottam én ezt is azt is, mert ugye ahány ház, annyi szokás.

Szabóné Pálhegyi Krisztina