Nap mint nap különféle internetes mémek, kifigurázások születnek a „Maradj otthon!” szlogennel kapcsolatban, azonban nem csak az átlagemberek, hanem a humoristák is paródiákat csinálnak.
Ha a dolgok mögé nézünk, akkor megfigyelhetjük, hogy szinte valamennyi hosszabb élettartamú hír „áldozatul” esik a humornak. Azt mondják, minden viccnek van valamilyen valós alapja. Maga a humor bár erősen túlzó tud lenni, mégiscsak a hétköznapokból táplálkozik. A legjobb példa erre Schobert Norbert botránya volt, akinek a nőkkel szembeni sértő megnyilvánulásai rengeteg embert – a sztárvilágból is – rosszul érintett, ezért nem csoda, hogy hetekig rendszeres szereplőjévé vált a különféle mémeknek. A legtöbben humorba fojtják a dühöt és frusztrációt. A társadalmi harag Schobert Norbert esetében is leginkább a kifigurázásban manifesztálódott.
Ugyanez a helyzet a koronavírus járvánnyal is, amely már hetek óta szerves részét képezi az életünknek.  Természetes, hogy kicsit nevetni akarunk „magunkon” – inkább kínunkban, mint az öröm miatt, hiszen a feszültséget valamilyen formában ki kell adnunk magunkból.

Az sem elhanyagolható tény, hogy maga a humor is információt hordoz, így a maga módján ugyancsak közvetíthet értéket. Március 6-án, még a járványhelyzet fokozódása előtt két teltházas előadást tartott Abonyban Kovács András Péter, a Dumaszínház egyik legkedveltebb humoristája, aki már akkor utalt a jelenlegi helyzetre.

A humorista híres intelligens poénjairól. Vicceiben a nevetés mögött mindig rejlik valamiféle aktuális kérdés, bölcs intelem. Litkai Gergellyel indította el „koronavírusos” videósorozatát Karantények címmel, amelyben ugyan keserédesen kifigurázzák a jelenlegi válsághelyzetet, viszont ki is jelentik az intézkedések, megszorítások fontosságát. Vendégszerepel Hadházi László is, aki hol a kertjéből, hol a nappalijából jelentkezik be.
Kovács András Péter egy rappet írt „Maradok. Itthon” címmel, amelynek záró gondolata a következő: „Itt nem az a kérdés, hogy én egy kicsit megtaknyosodom-e, azt ki nem sz*rja le. A kérdés az, hogy milyen gyorsan telnek meg az intenzív osztályok azokkal, akik nem csak egy kicsit taknyosodnak meg. Mindent meg fogok tenni azért, hogy ez minél lassabban következzen be. A minden pedig most éppen az, hogy nem csinálok semmit.”
Ez is ékes példája annak, hogy a humor nem öncélú, hanem eszköz is lehet arra, hogy felhívjuk a figyelmet valamilyen problémára. Vagyis az, hogy viccelünk a koronavírussal nem feltétlenül baj és degradálja azt, csupán helyén kell kezelni a dolgokat.

Annál nagyobb probléma, ha a „viccelődésről” nem lehet tudni, hogy hamis információ, ezért a törvény is szigorúbban kezeli az álhíreket ezzel kapcsolatban. A Ceglédi Rendőrkapitányság büntetőeljárást indított egy tizennyolc éves abonyi fiatallal szemben, aki azt a rémhírt terjesztette a közösségi oldalán, hogy a koronavírus megjelent Abony „Mérges” városrészén. A fiatal beismerő vallomást tett, illetve azt nyilatkozta, hogy sajnálja a történteket, illetve nem gondolta volna, hogy ekkora baj lesz a posztból.

Humorizálni tehát nem vétek, azonban azt nem szabad komoly színben feltüntetni. Többeket sért az efféle magatartás, mert úgy gondolják, hogy a járvány nem az a hír, amellyel lehet viccelődni. Azonban a feszültség egyéni és társadalmi szinten tagadhatatlanul jelen van, a járványhelyzet fokozódásával, elhúzódásával egyre nagyobb lesz. Sajnos arról is lehet hallani, olvasni, hogy a bezártság, bizonytalan élethelyzet egyre több, eleve instabil személyiséget zökkent ki, így megnövekedtek a családon belüli atrocitások – különösen a nőkkel szemben.
A frusztrációt valahol ki kell adnia magából mindenkinek. Még mindig a humor a legkézenfekvőbb és legszerényebb formája ennek.

Jandácsik Pál