A mai digitális világban szinte mindent elérhetünk néhány kattintással, és bár sok információ hozzáférhető, nem minden az, aminek látszik. Az internet és a közösségi média korában különösen fontos, hogy megkülönböztessük a tényeket a dezinformációtól. Miért van az, hogy a magyarok – sokszor saját érdekük ellen – olyan könnyen hajlamosak elhinni az álhíreket és az összeesküvés-elméleteket? A következő sorokban ennek próbálok utánajárni.

A koronavírus-járvány idején igen csak nehéz értelmezni a munkanélküliségi adatokat. Ugyanis úgy tűnik, számos munka nélkül maradt ember még mindig nem teljesítette azokat az adminisztratív feltételeket, hogy őt munkanélküli státuszba sorolják.

A XXI. Század Intézet konferenciáján Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter az alábbiakat mondta:
„A ’68-as generáció úgy érezte, hogy ők az erkölcs és a norma, és ehhez kell igazodnia mindenkinek. Ez az érzés pedig azóta sem változott meg, és azzal egészült ki, hogy aki mást gondol, azt rögtön meg is bélyegzik!”

A magyar társadalom a végletekig megosztott. Számtalan példával lehet ezt bizonyítani, nem kell sokáig keresgélni.

Olvasom sorban az újsághíreket:

Mondják, ha egy társadalom beteg és frusztrált, akkor az bizony minden területen meglátszik, így a közlekedésben is.

Történelmi példák bizonyítják, hogy önmagára is veszélyes lehet az a társadalom, amely nem neveli gyermekeit toleranciára, empátiára, együttérzésre, és nyitottságra.

Igen, kimondhatjuk, ez a kormány tanította meg gyűlölni ezt az országot, mely gyűlölet lángja láthatólag óriási rombolást visz véghez a magyar társadalomban.