Ennyi pénzt, kormányzati odafigyelést soha nem kapott a magyar labdarúgás, ennek ellenére, és annak ellenére is, hogy a miniszterelnök, Orbán Viktor szenvedélye a foci, és mindent meg is tesz érte, mint volt játékos, soha ilyen mélyen nem volt, mint mostanság.

Magyarország idegenben és itthon is egy–nullra kikapott Albániától, s ezzel végképp elszálltak a vb-re való kijutás reményei. Attól az Albániától, melynek válogatottja sem az Európa élvonalába, sem a világ élvonalába nem tartozik.

Presztízs-jellegű stadionépítések helyett válogatott játékosaik az európai élvonalbeli csapatokban fociznak, mint idegenlégiósok, és hát taktikában és kondícióban is megvertek bennünket. Pedig a korábbi válogatott mérkőzések mérlege Albániával 18-0 volt Magyarország javára.

Nálunk a legnagyobb baj az, hogy a tizenéves reménységek valahol mindig elkallódnak, amikor felnőtt csapatba, vagy netalán tán a válogatottba kerülnek. Valahogy úgy vannak vele, hogy nem kell itt nagyon hajtani, a „zsozsó” így is, úgy is megvan.

Sokszor láthatjuk, hogy NB I-es mérkőzések, de a válogatott mérkőzések előtti edzéseken is, nem igazán erőltetik meg magukat a játékosok, azt látjuk, hogy leszúrt oszlopok között a füvön, lazán lépkednek, vagy ha felgyorsulnak, totyognak, és ennélfogva nagy pénzbe lehet fogadni arra, hogy például száz, vagy akár négyszáz méteres síkfutásban is valószínűleg megvernék őket a kézilabdás válogatott lányok.

Az albán mérkőzéseken is látszott, hogy hiába technikás egy magyar játékos, a gyorsabban futó, és jobb erőnléttel rendelkező albán lefutotta, és simán megszerezte a labdát, mielőtt a magyar játékos birtokolhatta volna.

Legutóbb az angolok ellen álltunk ki a Wembley Stadionban, melyet nyugodtan nevezhetünk a labdarúgás szentélyének. Döntetlent játszottunk, melynek már semmi jelentősége nem volt, mert az angolok már kijutottak a vb-re, mi, magyarok meg a két albán mérkőzés után eleve nem.

De azért ezen az angliai mérkőzésen is megjelentek a fekete pólóba öltözött „ultrák”, akik „hivatásuknak” megfelelően nem a focimeccset nézték, hanem az angol rendőrökkel és szurkolókkal verekedtek össze. Magam részéről felvetődik a kérdés, hogy ezek az emberek, akik valójában nem szurkolók, hogyan tudtak kijutni Angliába, és egyáltalán ki finanszírozta az ottani tartózkodásukat és milyen célból. Hiszen ezek a feketepólós „egyenruhások” szorgalmasan skandáltak rasszista mondatokat, és sikerült is bizonyítaniuk azt, hogy Magyarországon sem volt véletlen az a botrány, amit okoztak, (söröspohár dobálás, minősíthetetlen mondatok skandálása, stb.).

A szomorú az egészben az, hogy lassan Európában nem a focijátékunkról ismernek meg bennünket, mint annakidején az úgynevezett aranycsapatot, mely az ’50-es évek elején otthonában, Wembleyben 6:3-ra verte az angol csapatot.

Ilyen a hírünk a világban, minket, magyarokat már csak a botrányairól ismernek.

Most az az 1:1, egy tét nélküli mérkőzésen az angolok részéről, mondhatni alamizsna volt.

Azt már Orbán Viktor miniszterelnök is lassan beláthatja, hogy az ő részéről választást könnyebb lesz majd nyerni, mint az agyonpénzelt magyar labdarúgó válogatottal kijutni a vb-re.

ábrahám