– Hogy jött az ötlet, hogy átúszd a Balatont?
– Ez már tavaly is tervben volt, de későn döntöttem el, hogy megpróbálom, így akkor lekéstem a jelentkezést. Most időben regisztráltam az 5,2 km-es hosszútávra. Úgy volt, hogy július 31-én lesz megtartva – akkor lent nyaraltam a Balatonon keresztszüleimnél –, de elhalasztották az időjárás miatt. Augusztus 5-én derült ki, hogy 7-én rendezik meg az eseményt, barátomék pénteken elvittek minket anyával Fonyódra, majd szombat reggel a keresztszüleim vittek el Boglárra, onnan hajóval mentünk át Révfülöpre, ahonnan az úszás indult.
– Hogy zajlott a verseny?
– Először az adminisztráción kellett átesni, sportorvosi igazolást kértek, anyától védettségi igazolványt. Mindenki kapott egy kék karszalagot, azt csippantották be indulás előtt, majd tusolás után indulhattunk úszni. Sokan a Boglár-Révfülöpi katamaránnal érkeztek, amit kimondottan erre az eseményre indítottak. Fokozatosan, érkezési sorrendben kezdtük meg az úszást, én 9 óra 59 perckor indultam. Az első egy-két ezer méter nehéz volt, mert messze volt a túlsó part és féltem, hogy elfogy az energiám, nem tudom beosztani az erőmet, de mikor a felénél tartottam, akkor kezdtem megnyugodni. A fél távnál egy nagy óra volt a vízben, azon láttam, hogy háromnegyed 11 van, akkor gondoltam, hogy hátra van még 50 percnyi táv. 500 méterenként voltak bóják, abból tudtuk, hogy hány méternél tartunk. Az utolsó 1300 méternél becsatlakoztak azok, akik a fél távot úszták, ők 1300 méterre úsztak be a tóba Boglárról, majd fordultak vissza. Mikor ezt az utolsó szakaszt elértem, akkor már közel volt a part.
A tóban 25-30 méterenként vitorlás hajók szegélyezték az utat, mintegy folyosót alkotva és kijelölve ezzel az útvonalunkat. A hajóknál meg lehetet állni innivalóért, szőlőcukorért, de én nem álltam meg sehol. A táv felétől oldalhullámzást kaptunk nyugat felől, úgyhogy a jobb oldalon álló hajóktól balra sodortak, így plusz energiát igényelt egyenesbe kerülni.
– Minden gond nélkül átjutottál a túlpartra?
– A végén begörcsölt a lábam, szerencsére már csak akkor, amikor elkezdtem kifele sétálni, ez 200 méterre lehetett a parttól. Ott már sekély a víz, leültem egy kicsit, mert meg kellett nyújtani a lábamat. Ha ez nincs, akkor rövidebb idő alatt is teljesíthettem volna a távot. Így végül 1 óra 45 perc 17 másodperc alatt tettem meg az 5,2 km-et.
– Menet közben nem éreztél fáradtságot, fájdalmat?
– A Balatonban nem úgy fájt az izmom, mint a medencében. Ott annyi adrenalin volt bennem, hogy nem igazán éreztem a fájdalmat, bár már fáradt voltam, a végén már csak a lelkem vitt előre. Jövőre biztos, hogy megint ott leszek!
– Szoktál a Balatonhoz járni?
– Keresztszüleimnek a déli parton van nyaralója, náluk szoktam lenni. Keresztapukámmal edzésként sokat úsztunk és szörfözni is megtanított, amit szintén nagyon szeretek.
– Cegléden vízilabdázol, így a felkészülés, az erőnlét neked nem jelentett gondot…
– Valóban nem! Most nyáron is vannak edzések, hétfőtől péntekig reggel ½10-től 11-ig úszóedzés, hétfőtől csütörtökig délután ½6-tól 7-ig vízilabdaedzés, hétfőn és szerdán 1-1 óra kettlebell szárazföldi erőnléti edzés. A múlt héten pedig Szegeden voltam edzőtáborban.
– Hogy kerültél a vízilabda közelébe?
– Alsó tagozatban az Arany iskolában több dolgot kipróbáltam, kosaraztam, pingpongoztam, zeneiskolába jártam, trombitán játszottam, majd Molnár Attila bácsihoz kerültem úszásra, ami nagyon megtetszett így ott ragadtam. Két év után komolyabban szerettem volna úszni, ezért 2017 januárjában anya átvitt Ceglédre. Júliusban Czigány Karcsi bácsi edző úgy ítélte meg, hogy jól úszok, így hívott, hogy menjek vízilabdázni, azóta ott sportolok. A CVSE Vízilabda Szakosztályának gyermek korosztályos csapat tagja vagyok. Eddig megyei bajnokságban játszottunk, most kerültünk fel az országos bajnokság alsóházába, ahol a mezőny erősebb feléhez tartozunk.
– A tanév közbeni edzések nem jelentenek gondot?
– A sport miatt a felső tagozatot már Cegléden a Várkonyi István Általános Iskolában kezdtem. A tanév közben heti kétszer reggeli erőnléti edzés van 6-7 óráig, harmadik nap egy úszóedzés, illetve délutánonként ½6-7-ig vízilabdaedzés. Busszal járok naponta, ha nincs reggeli edzés, akkor 6-kor kelek, a 6.50-es busszal indulok iskolába, ha edzés van, akkor 5.35-kor kelek, anyukám vagy a nagybátyám visz át, mert 6 előtt oda kell érni. Iskola után busszal jövök, ¾3-kor érek haza, fél ötig tanulok, majd ¾5-kot indul a busz vissza Ceglédre, azzal megyek az uszodába edzésre, majd 7-re édesanyám testvére jön értem és hazahoz. Iskola időben legkésőbb fél 10-kor, nyáron fél 11-kor fekszem le. A bajnokságban, ami októberben kezdődik, a meccsekre vasárnaponként járunk, úgyhogy a szombat marad pihenésre. Iskolaidőben emiatt elég fáradt szoktam lenni. De szeretem a vízilabdát és a csapatjátékot, mert itt össze kell dolgozni, együtt érjük el az eredményt, megtanulunk számítani egymásra és bízni egymásban.
– Hogy megy a tanulás?
– Emelt szintű matematika tagozatos osztályba járok, jó tanuló vagyok, kitűnő tanuló voltam, de most az online oktatás miatt évvégén becsúszott 4-es érdemjegy is. Az online oktatást nem nagyon szerettem, remélem a következő tanévben már nem lesz ilyen.
– Hova felvételizel és tudod-e mi leszel, ha nagy leszel?
– Szeretném nagyon jól megírni a felvételit, mert a ceglédi közgazdasági szakközépiskolába vagy a Kossuth gimibe szeretnék bekerülni és építészmérnök szeretnék lenni.
– A kevéske szabadidődet mivel töltöd?
– A barátokkal játszunk xboxon vagy focizunk, biciklizünk. Két kőrösi barátom van, de a legtöbb barátom már Cegléden van, oda már jobban kötődöm, mint Kőröshöz, mert ott töltöm a napjaim nagy részét.
Csabi édesanyja, Varga Krisztina, elmondta, fia számára nagy húzóerőt jelentenek unokatestvére, Tóth Csenge karatés eredményei, aki az európai élmezőny tagja. (Csengéről a közelmúltban is olvashattak lapunkban. BK) Örül, hogy fia az úszósportot választotta, értékeli a vízilabda irányába való elköteleződését, azt, hogy keményen, kitartóan edz, de sajnálja, hogy emiatt igazából nincs klasszikus értelemben vett gyerekkora. Jó volt látnia, hogy Csabi nyugodtan, higgadtan indult neki a Balatonnak, ő izgult fia helyett is. Ahogy mondta, Csabinak ez egy újabb kihívás volt, neki pedig a sokadik örömteli pillanat és siker, amit a fiától kapott.
Balla Kriszta
