A mérkőzésen végig az izlandiak vezettek, de hál’ Istennek, a csereként beállt Loic Nego a 88. percben az izlandi védőről elé pattant labdát berúgta az ellenfél hálójába, és kiegyenlített. De, itt meg is állhatunk egy pillanatra, mert ezt a mozzanatot, mármint a góllövés pillanatát, meg azt, hogy ki lőtte a gólt a híradások kellőképpen elhallgatták. Ehelyett elhangzott az, hogy hiába, a magyar szív meg tudta fordítani a mérkőzést. Nos, ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy Loic Nego Franciaországban született színesbőrű játékos, és szándékosan nem írom le, hogy néger, mert ezt az elnevezést becsmérőleg használják Amerikában.

Nos, tehát ott tartottunk, hogy a magyar válogatott gólját a honosított színesbőrű játékos rúgta, aki nemrég kapta meg a magyar állampolgárságot, és csereként került be a válogatottba most, a győztes mérkőzésen. Önfeledten mindenki magyarként, magyar válogatottként ünnepelte őt, még a kormánysajtó is. Persze, tegyük hozzá, hogy ha színesbőrűként más foglalkozást űzne, azaz nem lenne profi labdarúgó, akkor már migránsnak bélyegezné meg őt a kormánysajtó, és a politikailag befolyásolt közvélemény. Emlékezzünk csak az óriásplakát feliratra, mely szerint a migráns elveszi a munkahelyet a magyarok elől.

Az is elgondolkoztat engem, hogy a hatalom belpolitikája következtében ez az ország élen jár a kirekesztésben, a mások gyűlöletében.

Persze, ha valaki focista, akkor mindez nem érvényes, ő lesz az ünnepelt sztár, aki a válogatott meccsen gólt lő, még ha színesbőrű is.
Igen, ebben az országban kettős mérce van.

Visszatérve a focimeccsre, a győztes gólt végül is Szoboszlai Dominik szerezte meg, egy fantasztikus egyéni alakítás után, aki a 92. percben lőtte be a győzelmet jelentő gólt a magyar válogatott számára az izlandi kapuba.

Igaz lett tehát a mondás, hogy a hosszabbításban is lehet győzni, ami eddig ritkaságszámba ment, nemcsak a magyar focisták, hanem más labdajátékok esetében is (kézilabda, kosárlabda, stb.).

Félreértés ne essék, a győzelemnek mindannyian örülünk, még akkor is, ha a mérkőzés után a magyar válogatott labdarúgókra piros mezt húztak, melyen a következő – már a belpolitikából ismert – propagandaszöveg állt: „Együtt sikerült!”

A kérdés csak az, hogy honnan tudta a magyar vezetés, hogy győzni fogunk, és ezért előre elkészíttette a győzelemről hírt adó piros trikókat? Vagy van az a pénz?

Hogy aztán jövőre, 2021-ben az Európa Bajnokságon hogy sikerül majd, az persze más kérdés…

Kocinkó