Laikus számára az a „3000 méter” semmit nem mond! Sokkal érzékletesebb arról beszélni, hogy a töméntelen irat dobozokba rendezve, különböző szempontok szerint lajstromozva, a célnak megfelelően elkészített állványokon várták a kutatókat, érdeklődő ügyfeleket.
Mindezeket az egykori Járásbíróság épületének emeletén, a mellette lévő, és azzal összekapcsolt „Técsi-ház”, valamint annak bővítményeként épült emeletes raktár őrizte 1974 óta. Ez az az év, amióta részben önállóvá, a megyei szervezetbe integrált, un. Fióklevéltárrá vált a Kőrösön gyűjtött-őrzött iratanyag.
És ekkor lett annak vezetője Böőr László. – Nem sokkal később doktorált! –
Őt követte Szabó Attila, ki néhány éve – szintén „dr.”-ként – lett nyugdíjas, mint a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatója.
A ’80-as évek közepén került a városba a Simon-Kisfaludy házaspár. A feleség – Katalin – a levéltárnak, férj – László – a Városi Múzeumnak lett hasznos és fáradhatatlan munkatársa. Mindketten itt doktoráltak!  Valamint publikáltak is szakterületükön végzett munkájuk eredményeiről.
Jellemzi az itt őrzött-gyűjtött-rendszerezett okmányok-iratok sokaságát és fontosságát, hogy az évek során kilenc munkatársra gyarapodott a levéltárban alkalmazottak állománya! Miután azonban, néhány éve döntés született a megyében, három városban – Aszód, Kőrös, Vác – működő „fióklevéltár” megszüntetéséről, bizonytalanná vált a helyiek munkája is!
Az aszódit rövidúton elköltöztették, Vácon létrehozták a Városi levéltárat a városi, és a közvetlen környék iradataiból. Nálunk is lett volna erre lehetőség, de a polgármester elzárkózott ettől a megoldástól!
Nekünk nem kell „levéltár”, pedig eleink nagyon vigyáztak régi dolgainkra! Eleiknek köszönhetően, Kőrösön maradtak meg a „Hódoltság” idejéből azok az eredeti okmányok, amelyek segítenek eligazodni a kor homályos, és zilált dolgaiban. –
Maradva a visszapillantásnál, akik elmentek – nyugdíj, más munkahely, stb. – helyükre nem jött más. Így maradt utoljára Varga Ildikó, aki 1983-óta dolgozik itt. Szinte a „kisujjában” van a levéltár ismerete, minden csínja-bínja. Évek óta Ő a kőrösi Fióklevéltár mindenese: vezető, kezelő, stb. Ma még nem tudja, mit tartogat számára sem a közeli, de még a távoli jövő sem!  
Mint mondta, az évenkénti néhány száz ügyfél-kutató számára nagy nehézséget jelent az iratok Pestre költöztetése. De ez már a főnökség gondja…
Egyébként a Levéltár helyzetének ilyetén képeni változásában meghatározó szerepe van dr. Czira Szabolcsnak! Egész pontosan, a kultúrához való viszonyulásának! Jól jellemzi korábbi megnyilvánulásait ebben a vonatkozásban.
Az elsőre, még „friss polgármesterként” került sor, valamikor 2004 táján döntött a város 3 patinás iskolájának – szakmunkásképző, zeneiskola, Toldi-iskola –megyei fenntartásba történő átadásáról. Szerencsénkre a megye nem vállalta!

Majd következett a Barcsay-utcában kialakított Iskolatörténeti Gyűjtemény felszámolása, végül a levéltár megszűntetése!
Arra – hogy Váchoz hasonlóan Városi Levéltárként maradjon itt az anyag töredéke! – nem volt kb. évi 20 milliója a városnak (értsd Czirának!). Ám közel 200 millió van a nem működő sportegyesület Csónakázó-tó melletti székházára! De futja a sokadik szabadtéri kosárpályára, és – ki ne hagyjuk! – „futókörre” a Cifrakertben!
Ennyit ér a kultúra Nagykőrös jelenlegi városvezetésének, polgármesterestül, képviselőstül!!!
Szegény, szegény elődeink forognak a sírjukban…
Ha tudnák mi történik itt!

Tóth Barna