Az előírás az lett volna a szurkolótáborra vonatkozóan, hogy mindenki kötelezően szájmaszkot használjon, másrészt pedig a legalább két méteres védőtávolságot a szurkolóknak tartaniuk kellett volna egymástól.

Hát most bebizonyosodott, hogy a futballstadionokban nem elég hangosbemondón kihirdetni a fentieket, mert a szurkolókra ez vajmi kevés hatással volt. A klubok nem tettek semmit azon kívül, hogy a már említett biztonsági intézkedéseket a műsorközlő bemondta.

Nem is nagyon tehettek, hiszen nem áll rendelkezésükre komoly, hatékony rendezői gárda, akik az úgynevezett „kemény maggal” szemben intézkedhettek volna. A labdarúgó szövetség, azaz az MLSZ fegyelmi bizottsága megbüntetett néhány klubot, no, nem nagyon, csakúgy figyelmeztetésképpen egy-egy millió forintra, mely anyagilag úgymond nem vágja haza a klubokat, akik zsíros TAO-péntekből gazdálkodnak, de talán figyelmeztetésnek elegendő lesz.

Bebizonyosodott tehát, hogy a futballstadionokban nem lehet betartani a koronavírus-járvány ellen védekezésképpen még érvényben lévő előírásokat, szabályokat. Nehogy az történjék, hogy az ilyen labdarúgó mérkőzések „megalapozói” legyenek a koronavírus-járvány második hullámának. Mint ahogyan azok a vásári rendezvények is, melyeknél hasonlóképpen a belépőkapunál kiírják a betartandó szabályokat (távolságtartás, szájmaszk), melyet azután úgyszólván senki sem tart be. Így történt ez sajnos Nagykőrösön is az Orbán-napi vásáron.

Más lenne a helyzet a színházaknál, ahol minden bizonnyal egy kulturált közönség esetén be lehetne tartani azt a szabályt, hogy minden negyedik székben üljön csak egy néző, illetve hordjon szájmaszkot. Egy színházban nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy az előadás közben tetszésnyilvánítás gyanánt a nézők, a közönség egymás nyakába borul, átölelve egymást, és ezt kiabálná: „Ria-Ria-Hungária!” De az sem, hogy a járványra való tekintettel összekapaszkodva, így fohászkodnának: „Ria-Ria-Szűz Mária!”

Persze az is lehet, hogy a színházak, a könyvtárak és a múzeumok nem az előírások esetleges be nem tartása miatt maradtak zárva, hanem azért, mert nem tartoznak a kiemelt sportágak, így a labdarúgás szakmailag kedvenc kormányzati körébe.

Meg aztán az is elképzelhető, hogy a közalkalmazotti mivoltukat hamarosan elvesztő ottani dolgozók ne tudjanak a fentebb említett munkahelyükön tiltakozni a közalkalmazotti státuszuk várható elvesztése miatt.

Így függenek ma össze Magyarországon az illiberális demokráciában a kiemelt látványsportágak, abból is kiemelten a labdarúgás, és az egységes nemzeti kultúra hivatalos, kormányzati megítélése.

ábrahám