A szavahihetőség hiánya nemcsak a parlamenti helyét, hanem a pártvezetésben betöltött szerepét is érinti, ahol szintén látványos önellentmondásba keveredett. Alig két héttel ezelőtt, a választás napján még magabiztosan jelentette ki a kamerák előtt, hogy egy „nagy vereség” esetén lemond a pártelnöki posztról, ám a súlyos, kétharmados kudarc után ez az ígéret is érvényét vesztette. Úgy tűnik, Orbán Viktor számára a politikai túlélés felülírja a korábban deklarált elveket és a választók felé tett nyilvános vállalásokat, ami lehetetlenné teszi, hogy bárki is eligazodjon a tényleges szándékain.
Ez a következetlenség mély bizalmi válságot vetít előre, hiszen a politikus saját maga állította fel azokat a mérceket, amelyeket aztán látványosan nem ugrott meg. Míg korábban a közérdek szolgálatával és a képviselői munka fontosságával takarózott, mostani visszalépése és a pártelnöki székbe való kapaszkodása azt sugallja, hogy nyilatkozatai csupán az adott pillanatnak szóló taktikai elemek voltak. Aki korábban a politikai stabilitás képét igyekezett sugározni, mostanra a kiszámíthatatlanság jelképévé vált, akinek már a legegyértelműbb kijelentéseit is fenntartásokkal kell kezelni.
A kialakult helyzetben a választók és az elemzők egyaránt sötétben tapogatóznak, hiszen Orbán Viktor politikai iránytűje teljesen megzavarodott. A mandátum visszaadása és a pártelnöki tisztség megtartása közötti ellentmondás, kombinálva a korábbi fogadkozások be nem tartásával, egy olyan vezető képét mutatja, aki képtelen tartani a szavát. Ebben a légkörben már nem az a kérdés, hogy mit mond a leköszönő miniszterelnök, hanem az, hogy a következő bejelentése mennyiben fogja ismét cáfolni mindazt, amit korábban szentírásnak szánt.
Vizslató
(Forrás: RTL, Orbán Viktor Facebook-oldala))
