Az irónia csúcsát az jelenti, hogy még a Fidesz súlyos, kétharmados veresége után is képes arra, hogy figyelmen kívül hagyja a választói akaratot. Szerinte ugyanis minden a legnagyobb rendben van, hiszen ő a saját kutatásaiból látja, hogy a nép valójában remekül érzi magát. Különleges tehetség kell ahhoz, hogy a választók által kiosztott történelmi pofon dacára is valaki arról értekezzen, milyen hálásak is az emberek a kormányzásért. Úgy tűnik, számára a választási eredmény nem a valóság tükre, hanem csupán valami értelmezhetetlen zaj, ami nem zavarja meg a saját gyártású „sikersztorijának” narratíváját.
Orbán Balázs kognitív disszonanciája már-már tananyag lehetne: míg a magyarok tömegei a 2026-os választásokon egyértelműen a távozás mellett voksoltak, ő kényelmesen elhelyezkedik a saját, habos-babos politikai buborékjában. Ott, ahol a infláció csak egy kósza szó, a megélhetési válság pedig csupán egy optikai csalódás. Félrevezető lenne azt hinni, hogy a valósággal való találkozás letérítené őt az útjáról; számára a tények csak akkor számítanak, ha beleférnek a propaganda által gondosan megrajzolt keretbe.
Végső soron szinte már sajnálatra méltó ez a fajta makacsság, amivel a politikai igazgató ragaszkodik az összeomlott birodalom mítoszához. Miközben ő a „sikeres tizenhat évről” papol, a választók már rég benyújtották a számlát a kormányzati teljesítményről. A párhuzamos valóságok találkozása végül fájdalmas ébredést hozott: a Fidesz kampányfőnöke és csapata ugyanis saját maguknak festették le azt a falat, aminek végül nagy sebességgel nekirohantak. Hogy mi következik ebből? Valószínűleg még néhány kör magyarázkodás egy olyan közönség előtt, amelyik már rég elfordult a színpadtól.
Vizslató
(Forrás: Ultrahang plusz, Facebook)
