Történelmi előnyben a Tisza – a megújulás diadala
A független közvélemény-kutatók egymásnak adják a kilincset: a Tisza Párt meggyőző fölénnyel vezet. A tekintélyes Medián Intézet legfrissebb adatai szerint a biztos szavazók és pártválasztók körében 55–35 százalék a Tisza javára – ez húsz százalékpontos különbség. Ha most lennének a választások, körülbelül 800 ezerrel többen szavaznának a Tiszára, mint a Fideszre.
A Zavecz Research február végi felmérése megerősíti a trendet: a biztos szavazók körében 12 százalékpontra nőtt a Tisza előnye a januári 10 ponthoz képest. A 24, hu által ismertetett kutatás szerint a választani tudók 50 százaléka támogatja a Tiszát, szemben a Fidesz 38 százalékával.
Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke világos víziót fogalmazott meg: kétharmados győzelemre készülnek, hogy lebonthassák a Fidesz kiépített struktúráit. Programjuk középpontjában a korrupció elleni küzdelem, az uniós források felszabadítása, valamint Magyarország EU-s és NATO-szerepvállalásának megerősítése áll – olyan célok, amelyek a magyar társadalom széles rétegei számára vonzóak.
A Tisza választói rendkívül elkötelezettek: a Medián adatai szerint támogatóik 97 százaléka biztos abban, hogy elmegy szavazni, szemben a Fidesz-szavazók 85 százalékával. Ez a fajta elkötelezettség ritka a magyar politikában, és azt jelzi, hogy a Tisza nem csupán egy újabb párt, hanem egy valódi mozgalom, amely képes mozgósítani a választókat.
Eközben a Demokratikus Koalíció támogatottsága hónapok óta 1-2 százalék körül stagnál a felmérések szerint, ami még a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöbtől is messze van. Míg a Tisza szárnyal, a DK lassan a politikai jelentéktelenség homályába vész.
"Muszáj ezt leírnom" – Az együttműködés krónikája, ami soha nem történt meg
A DK vezetői rendszeresen hangsúlyozzák az ellenzéki összefogás fontosságát, miközben a gyakorlatban éppen ellenkezőleg viselkednek. A rendelkezésünkre álló információk szerint az MSZP részéről többször is történt közeledési kísérlet, amelyeket a DK rendre elutasított. A történet jól illusztrálja a párton belüli káoszt és kommunikációs zavarokat.
Amikor Dobrev Klárát megválasztották a DK elnökévé, Komjáthy Imre, az MSZP vezetője gratulált neki, és szóban jelezte: érdemes lenne tárgyalni egy esetleges együttműködésről. Dobrev ekkor kitérő választ adott: először belső ügyeket kell rendeznie, "felszedni a szálakat".
Nyáron, egy PES-rendezvényen Komjáthi Imre ismét felvetette az együttműködés lehetőségét. A válasz változatlan volt: a kérdés nem aktuális, de megígérte, hogy megbeszéli az elnökséggel. Érdemi előrelépés ezután sem történt.
November második felében Komjáthy Imre – immár az MSZP elnökségének felhatalmazásával – írásban javasolta, hogy legalább az MSZP és a DK működjön együtt, de jelezték nyitottságukat egy szélesebb körű koalícióra is. A válasz egyértelmű és visszautasító volt: a DK nem kíván együttműködni egyetlen párttal sem, így az MSZP-vel sem.
Ezt követően indította el a DK a két nagy óriásplakát-kampányát – amelyek ellenére sem sikerült 5% fölé kerülniük. Komjáthi Imre december elején újabb levelet írt, amelyben visszakérdezett: biztosan jól értelmezték-e a DK álláspontját. Dobrev Klára – aki állítólag nem is olvasta a levelet – később egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy nem olvasta azt.
Ez vagy súlyos szervezeti zavarra utal (ha a levél el sem jutott hozzá), vagy szándékos elutasításra (ha igen, de nem vette a fáradságot, hogy elolvassa). Bármelyik verzió igaz, az aggasztó képet fest a párt belső működéséről. Egy komolyan vehető politikai erőnél elképzelhetetlen, hogy a pártelnök ne olvassa el a szövetségesnek számító párt elnökének levelét.
A DK-lista: amikor a frakcióvezető sem fér be, és egy vidéki politikus előz
A DK 2026-os országos listájának összeállítása tovább mélyíti a kérdőjeleket. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a párt legfeljebb 5-6 mandátumra számíthat, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag az első 5-6 hely számít befutónak.
Ennek ellenére a párt számos, a közvélemény előtt is jól ismert politikusa nem kapott helyet az első húszban:
Vadai Ágnes, a DK alelnöke, aki 2002 óta megszakítás nélkül országgyűlési képviselő, hiányzik az első húszból. A 24 év után távozni kényszerülő politikus a tatabányai egyéni körzetben próbálkozik – ami önmagában is jelzi a pártvezetés bizalmának mértékét.
Sebián-Petrovszki László, a DK frakcióvezetője szintén kimaradt a befutó helyekről. Nehezen értelmezhető, hogy egy parlamenti frakció vezetője miért nem kap helyet a lista elején.
Gy. Németh Erzsébet alelnök, aki szintén évtizedes tapasztalattal rendelkezik – a rendelkezésre álló információk szerint – a 106. helyre került.
A lista egyik érdekessége, hogy Dr. Kökény Gábor Kálmán, a DK pest megyei jelöltje, aki a párt kommunikációja szerint agrármérnök és növényvédelmi szakember, saját vállalkozásában dolgozik Nagykőrösön, és a Ceglédtől Nagykőrösig tartó választókerületben indul egyéniben – a rendelkezésre álló lista alapján a 39. helyet kapta.
Ez azt jelenti, hogy egy, a párt országos vezetésétől távolabb álló, vidéki szakember előrébb került a listán, mint olyan ismert politikusok, mint Gy. Németh Erzsébet (106. hely) vagy más, a médiában gyakran szereplő DK-s képviselők.
A jelenség önmagában nem lenne probléma – a pártok szabadon dönthetnek jelöltjeik sorrendjéről, a választási eljárási törvény ezt teljes mértékben a pártok autonómiájába utalja –, de az értetlenségre ad okot, hogy miközben a pártvezetés az együttműködésről és a szakmai tudás fontosságáról beszél, addig a saját, országosan ismert arcait szorítja háttérbe. A vidéki, kevésbé ismert jelöltek előretolása akár a megújulás jele is lehetne, de a párt kommunikációjában ennek nyoma sincs.
A DK és a Tisza: a lehetetlen együttműködés
Dobrev Klára egy nyilvános fórumon világosan megfogalmazta a helyzetet:
„Hiába lesz mondjuk a Tisza a legnagyobb ellenzéki párt, ha egyedül van, és a Fidesz és a Mi Hazánk (márpedig ők azért egy kutyának a kölykei) összeállnak. Akkor könnyen lehet, hogy Orbán Viktor marad hatalmon.”
A pártelnök szavai mögött ott a félelem: ha az ellenzék megosztott, a Fidesz–Mi Hazánk összefogásával szemben esélytelen a kormányváltás. A DK ugyanakkor napi rendszerességgel támadja a Tisza Pártot és Magyar Pétert – éppen azt az erőt, amely a felmérések szerint a legnagyobb eséllyel vehetné fel a versenyt a Fidesszel szemben.
A Tisza Párt népszerűsége éppen annak köszönhető, hogy sikerült elhatárolódnia a korábbi ellenzéki pártoktól, és hitelesen képviselnie az újrakezdés igényét. Ha a DK-val való együttműködésre nyitott volna, valószínűleg elvesztette volna ezt a frissességét. A DK kritikái így paradox módon tovább erősítik a Tisza azon narratíváját, hogy ők mások, ők újak – és hogy a régi ellenzéki pártokkal való összefonódás valóban kerülendő.
