A vita során a polgármester azzal védekezett, hogy nem kapott írásos tájékoztatót az ügyben, mire a Jobb Nagykőrösért képviselője emlékeztette: a hiteles adatok éppen a városvezetésnél vannak, hiszen ők tartják a kapcsolatot a szolgáltatóval. „Én önöktől vártam a tájékoztatást” – hangzott el a kulcsmondat, ami után kiderült, hogy a felelősség úgy pattog a felek között, mint egy pingponglabda. Zágráb Nándor szerint a lakosságot nem a paragrafusok, hanem a tiszta víz érdekli, a városvezető szerint viszont előterjesztés nélkül nincs miről beszélni.
Az érvelés végül a szavazógépeknél dőlt el, ahol a kormánypárti többség könyörtelenül érvényesítette az akaratát. Egyetlen árva igen szavazat állt szemben kilenc nemmel és két tartózkodással, ami azt jelenti, hogy a testület hivatalosan is úgy döntött: nincs szükség nyilvános beszámolóra a romló vízminőségről. Ez a döntés nemcsak egy ellenzéki javaslatot ölt meg, hanem a választók jogát is a hiteles információkhoz, miközben a városvezetés kényelmesen hátradőlhetett a procedurális győzelem után.
A nagykőrösi eset iskolapéldája annak, hogyan válik a politika a hárítás művészetévé. Miközben a csapokból folyó víz minősége továbbra is kérdéses marad, a városházán sikerült elérni, hogy a probléma még csak szóba se kerülhessen hivatalos keretek között. Úgy tűnik, Nagykőrösön egyelőre fontosabb a hivatali rendtartás betűje, mint az a bizonyos tiszta víz, amit a polgárok – pártállástól függetlenül – a poharukba szeretnének tölteni.
Vizslató
