A helyi hatalomgyakorlás eszköztára itt nem áll meg a puszta kizárásnál. A felvételeken látható agresszív fellépés – a mikrofon kitépése az újságíró kezéből és a stáb kéretlen fotózása – egyfajta megfélemlítési technika, amely a kérdezni merőket ellenségként kezeli. Ez a viselkedés azt üzeni a választóknak, hogy a hatalom képviselői nem elszámoltathatók, a közösségi események pedig valójában védett övezetek, ahol a kellemetlen valóság, például az ipari beruházások környezeti hatásai, nem kaphatnak helyet. A „zártkörű” jelző itt nem a meghívottak körét, hanem a kritikus gondolatok kizárását jelenti.
A megkérdezett lakók válaszai rávilágítanak a mélyebb összefüggésekre is: a városvezetés a helyi tájékoztatási csatornákat is saját céljaira használja. Míg az önkormányzati újság minden oldala a politikai vezetők és támogatóik arcképével van teli, addig a valódi lakossági aggályokról, a gyárépítésekről vagy az elvont forrásokról mély a hallgatás. Ez a tudatos információs szűrés azt a látszatot kelti, mintha Gödön minden a legnagyobb rendben lenne, miközben a fontos döntések a lakosság feje felett, zárt ajtók mögött születnek meg, és csak a kész tényeket tálalják ünneplőbe öltöztetve.
A gödi eset tehát nem egyedi elszigetelt incidens, hanem egy tudatosan működtetett rendszer része. A választóknak kínált látványosságok, az ingyenes rendezvények és a politikusok állandó jelenléte egyfajta altatóként szolgál, amely eltereli a figyelmet a közösséget érintő valódi sorskérdésekről. Amíg a mikrofonokat kicsavarják az újságírók kezéből és a helyieket lebeszélik a nyilatkozattételről, addig a valódi párbeszéd helyét átveszi a központilag vezérelt szólamgyártás. A kérdés már csak az, hogy a csillogó bálok és az ingyen ebéd meddig képes elfedni a válaszok nélkül maradt, súlyos helyi problémákat.
Vizslató
(Forrás: Partizán)
