Van az a nap, amikor nincs kedved semmihez… aztán megérzed a palacsinta illatát. Na, pont ezért lesz az Aranykapu Palacsintázó sokunk új kedvenc helye a nagykőrösi piaccsarnokban. Nem olyan régen nyitottak, de már most úgy beszélnek róla a helyiek, mintha itt lenne évtizedek óta. És nem csoda. Ez nem egy sima palacsintázó. Ez egy boldogsággal töltött reggeli élmény. Már a kirakott palacsinták látványától is egy fokkal boldogabb lesz az ember.

Az egész hely olyan, mint egy reggeli ölelés: meleg, illatos, otthonos. A klasszik palacsintáktól a „kicsit extrábbra vágyom ma” típusú finomságokig minden van, kinder, Snickers, Nutella, sőt: Dubaj ihlette verzió is, ami... nos, megmagyarázza, miért nem lehet csak egyet kérni. És a választék? Már most 10-15 féle, és még csak most kezdték!

Aki pedig inkább sósra vágyik reggel, annak sincs oka panaszra. Van retró szendvics, amiben minden benne van, amit gyerekként szerettünk: sonka, sajt, paprika, uborka, tojás, na meg a legendás Piros Arany. Egyszerre házias és retró, de pont emiatt olyan jólesően ismerős.

És hát a gofrikról se feledkezzünk meg! Puha, kívül ropogós, és van belőle minden, amit csak megkívánhatsz. A gesztenyepüré, somlói galuska csak hab a tortán – vagyis inkább a palacsintán.

Igazából minden, ami egy boldog piaci reggelhez kell.

És figyi, ez még csak a kezdet! Ami igazán különlegessé teszi a helyet, az a figyelem a részletekre. Nemcsak arra ügyelnek, hogy minden friss legyen, hanem arra is, hogy hangulata legyen a reggeleknek. Családoknak külön kis részt terveznek a galérián, lesz gyerekbarát sarok, és hamarosan indul a kávézás is – természetesen jegeskávéval bővítve, hiszen nyár van, nemde?

Sőt, alkoholmentes koktélokat is készítenek majd. (Igen, palacsintához. És működik. Hidd el.)

A vezető, Gubacsi Zoltánné és csapata nem csak sütni tud, de szívből is ad. Akár első alkalommal jársz ott, akár már ismerős arc vagy, egy mosoly, egy jó szó mindig jár a palacsinta mellé. És ez az a plusz, amit sehol máshol nem kapsz meg ilyen természetesen.

A hangulat laza, a tészták puhák, a töltelék nem spórolós – egyszóval: érdemes ránézni. Aki egyszer megkóstolja, az visszajön. Vagy legalábbis elviszi még egyszer a szomszédot, a nagyit vagy a fél piacot.

Szabóné Pálhegyi Krisztina