A Patkány hízelegve egy kocsmának elegendő mennyiségű pálinkával érkezik a Kandúrhoz. Úgy tesz, mintha csak kettesben lennének… Az egyik pohár követi a másikat. Az ötödik után a Kandúr már a Patkányt szépnek is találja, ami az elhasznált rágcsálónak mindig hihetetlen örömöt és persze fékezhetetlen paráznaságot is jelent.
A tízedik pohár után a Kandúr persze a feltett kérdésre kontroll nélkül „énekelni” kezd:
„Nagyon egyszerű az egész! Mindig a császárhoz dörgölőztem, bárki is volt az, s az ő segítségével a trónra kerültem. A trónon maradás még egyszerűbb: a népnek abszolút nem hasznos, ám kellően látványos építkezésekbe kezdek, ezek közben jól meggazdagszom, mert mindenről azt mondatom veled, hogy sokkal többe került, mint amennyi valójában volt, így rengeteg pénz köt ki a zsebemben. Ráadásul az általam mélységesen megvetett és lenézett nép még boldog is, mert minden alkalommal jó nagy cirkuszt rendelek nekik, és azt hiszik, hogy ez is értük van, ráadásul szeretetből. Szerencsétleneknek fogalmuk sincs arról, hogy így kell a figyelmet a lényegről elterelni, és jól átverni őket!”
A Kandúr szavait a Hörcög tenyerét dörzsölgetve hallgatta. Most már csak az a kérdés számára, hogy miként kerüljön közvetlen – akarom mondani behízelgő – kapcsolatba a császárral, és mikor taszítsa le Kandúrt a trónról…
/folytatjuk/

K.Zs.B.T.