Sok mindent lehet ma kritizálni például a politikában, hiszen vannak nagyhatalmak, akiknek vezetői politikusaival való tárgyalásból sok mindent ki lehet hozni az átlag olvasó számára.

Például lehetett kritizálni azt, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke Pekingben személyesen találkozott és tárgyalt Putyin orosz elnökkel. Az tudvalévő, hogy Oroszország megtámadta a független Ukrajnát, és így a szabadvilág szemében Putyin agresszorrá vált.

A magyarok többsége nem értett egyet azzal, hogy Orbán Viktor annak ellenére találkozott Putyinnal, hogy az európai vezetők kifejezetten kerülik az Ukrajnát megtámadó orosz elnököt, sőt már nemzetközi elfogatóparancs is van kiadva ellene, úgyhogy Putyinnak meg kell gondolni azt, hogy melyik országba látogat el. A magyar kormányfő, Orbán Viktor ennek ellenére tárgyalt Putyinnal. Hogy miről tárgyaltak, az nem derült ki. A Magyar Társadalomkutató látszólag független, de valójában a magyar kormányhoz közelálló cég szerint a magyarok többsége szerint helyes volt, hogy Orbán elfogadta Putyin tárgyalási meghívását.

Nincs igazán jó üzenete annak, hogy egy európai vezető, az Ukrajnát megtámadó orosz elnökkel, Putyinnal kormányfői szinten tárgyal. Ezt még Orbán Viktortól sem fogadja el a szabad világ.

Oroszország – úgy tűnik – akárki is vezeti, mindig agresszorként lép fel a környező országokkal, így például most Ukrajnával szemben. Lássuk be, Oroszország e tekintetben ismét agresszor volt, melyet sajnos korábbi történelme is igazol. Érthetetlen ezek után, hogy Putyin elnökkel Pekingben miért találkozott Orbán Viktor. Talán csak nem azt akarta kifejezni, hogy egyetért az orosz agresszióval Ukrajna ellen?

Ez azért is veszélyes játék, mert Ukrajna a szomszédunk, és Kárpátalján sok magyarajkú honfitársunk él és harcol az orosz agresszió ellen.

Ennek ellenére Orbán Viktor átvette az orosz szóhasználatot, mely szerint az orosz-ukrán háborút katonai hadműveletnek nevezte a találkozón.

Érthetetlen ez a beszéd a magyar miniszterelnöktől, hiszen a választásokon mindig tizenötmillió magyar miniszterelnökének nevezi magát, ennek ellenére szó nélkül tűri magyar honfitársaink számolatlan gyilkolását az oroszok által.

Az is érthetetlen, hogy mindezek után az ukrán nyelvtörvényre hivatkozva az Európai Unióban az oroszok által megtámadott Ukrajna ellen lépünk fel, gátolva azok csatlakozását az Unióhoz.

Külső szemlélő számára a magyar kormány valójában oroszbarát politikát folytat annak ellenére, hogy Kárpátalján rengeteg magyarajkú ukrán állampolgárságú honfitársunk létezik, akik közül a hadkötelesek már fegyverrel és életükkel is védik az orosz agresszió ellen Ukrajnát.

A helyzet tehát közel sem egyszerű, sőt kifejezetten bonyolult, csak az nem érthető, hogy mindezek után a magyar kormány miért folytat látványosan oroszbarát politikát, amikor Magyarország teljesjogú Európai Uniós tag is.

Nem lehet a diplomáciában kétkulacsos, illetve kétszínű politikát folytatni, és erre a független sajtónak, még itt Magyarországon is rá kellene mutatnia, hogy nem jól van ez így.

Ennek ellenére a kormány- és kormányközeli sajtó hangzatos propagandával a „béke” pártján áll, és közben látványosan orosz- és keletbarát politikát folytat.

Ma ez a legsúlyosabb politikai kérdés Magyarországon, hogy ki mellett áll a magyar kormány, az orosz agressziót támogatja-e, miközben magyar honfitársainkat Kárpátalján létükben veszélyeztetik, vagy pedig valóban kiáll a kárpátaljai magyarok mellett, akik Ukrajnában élnek.

A sajtó felelőssége ebben az esetben is óriási, hiszen reálisan kellene tájékoztatni az olvasóközönséget a valós helyzetről, nem pedig a kormánypropagandát hangoztatni, mely kifejezetten oroszbarát, még ebben a helyzetben is.

ábrahám