A majd harminc évvel ezelőtt épült ház alatt a kezdetektől szabad volt az átjárás, annak ellenére, hogy az a néhány négyzetméter az épülethez tartozik, tehát nem közterület, hanem magántulajdon. Leegyszerűsítve ez azt jelentette három évtizeden keresztül, hogy bárkinek joga volt azon átmenni, ám kötelessége már csak a tulajdonosnak volt, legalábbis ha nem akarták nap mint nap az elhajigált kisüvegek, sörösdobozok, cigarettacsikkek között elhagyni az otthonukat. És akkor még az éjjel hazafelé tartó, kisebb és nagyobb dolgaikat ott végzők „áldásos tevékenységéről” még nem is beszélünk. Mindezek ismeretében nem az a csoda, ha az átjárót megszüntették, hanem sokkal inkább az, hogy eddig nem tették meg.

A lakóközösség mostani döntése sokaknál kicsapta a biztosítékot és napokig tartó vitákat gerjesztett az internetes közösségi felületeken. Sokak szerint nagy terhet jelent körbe kerülni azoknak, akik eddig itt jöttek ki a Ceglédi útra, ha vásárolni, gyógyszertárba menni stb. akartak, most pedig kénytelenek kb. kétszáz méterrel többet sétálni. Mások a boltok forgalmát féltik, hiszen a lakótelep felől sokan „szöktek át” ezen a lyukon.

Ennek a rövid jegyzetnek nem feladata igazságot tenni, bár az valóban igaz, hogy akik most a leghangosabban reklamálnak, egyszer sem takarították ki az átjárót az ott felhalmozott szeméttől. Használták azt, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.

E sorok írója inkább a jelenségre szeretné felhívni a figyelmet, ami más esetben is tapasztalható. Mégpedig az, hogy egy, a város életét nem befolyásoló, az itt lakó alig 24 ezer emberből csak néhány tucatot érintő kérdésből ilyen fékeveszett vita tud keveredni. Olyanok is klaviatúrát ragadnak ilyenkor és hosszasan érvelnek az egyik vagy a másik oldal mellett, akik egyébként csak csöndes figyelői a közösségi oldalaknak. Ezzel szemben, ha olyan esemény történik, döntés születik, ami gyakorlatilag egész Nagykőröst érinti, gyermekeink, unokáink életét befolyásolja, az általános tapasztalat szerint marad a csöndes figyelés, a „jóvanazúgy” stratégiája.

Pedig ha az átjáró lezárásával kapcsolatban tapasztalt vehemenciával találkoztak volna a döntéshozók például akkor, amikor felszántották a strandot, vagy amikor az állam elvette Nagykőröstől a kórházát és az általános iskoláit, amikor megszüntette a nagykőrösi tankerületet, a Petőfi iskola „tanyai kollégiumát” pedig Ceglédhez csatolta, vagy akkor, amikor leépítették a múzeumot, Budapestre költöztették a helyi levéltárat, Kókára lopták a Kinizsit stb. talán másként alakultak volna a dolgok. Akkor azonban, amikor valóban húsbavágó témáról volt szó, a lakosság többsége néma maradt és még újra is választotta a városvezetést.

Persze, minden csoda, így az átjáró ügye is három napig tart, jönnek az újabb jelentéktelen ügyek, az újabb facebookos lázadások, amikor jól oda lehet mondani valakinek. A karaván pedig halad.

könyvelő