Ma – ismerve gazdasági helyzetünket – a legtöbb embert a zsebbevágó témák érdeklik. Többek között ilyen a rezsicsökkentés, amely utólag jó politikai rágóguminak bizonyult, csak hát kevés az érdemi haszna, másrészt pedig az embereket az érdekli, hogy hol lehet olcsón, takarékosan vásárolni.

Ezek a tények azt mutatják – ismerve az inflációt, mely Magyarországon dúl –, hogy az embereknek egyre kevesebbet ér a fizetése, azaz az érte kapható áruk és szolgáltatások mennyisége.

Az az újságíró, aki az inflációról, azaz a pénz elértéktelenedéséről ír, komoly érdeklődésre számíthat, hiszen az embereket nyugtalanítja az a tény, hogy a pénzük egyre kevesebbet ér.

Persze vannak, akiket a politikai helyzet érdekel, és a jövő alakulása. Mostanság sajnos egyre több a politikai gyilkosság, hiszen „egyszerűbb” fizikailag kiiktatni az ellenfelet, mint azzal politikailag vitatkozni. Ez főleg Oroszországban van így hagyományosan Sztálin óta.

Hiába volt Oroszországban peresztrojka átépítés és Glasznoszty Gorbacsov óta, Oroszországban a politikai vezetők még mindig hajlamosak a sztálini politizálásra, azaz, ha azt én mondtam, az úgy is van! Nem fog ez jóra vezetni, hiszen Oroszországban hagyományai vannak az exkatedra kijelentéseknek.

Nagy a felelőssége a mostani újságíróknak, hogy ne üssenek meg szélsőséges hangot cikkeikben. Ha a nép nem él jól, hajlamos az atrocitásokra, és ezt persze az újságírók és a politikusok is jól tudják.

Ennek ellenére egyre-másra jelennek meg olyan cikkek, mely a jövőt rózsaszínűre festik, és azt állítják, hogy már csak ezt a pár évet kell kibírnunk ilyen körülmények között, és aztán minden jóra fordul. Igen, a jelenlegi politika hajlamos a jövőt jobbnak feltüntetni, mint amilyen a jelen.

Mindennek alapja a gazdaság. Ha az jól megy, akkor termelődik az adóbevételek után a pénz, melyet jóra lehet fordítani az államnak. Ha a gazdasággal baj van, minden politikai beszéd semmitmondónak és üresnek minősül. Ezt az emberek már jól tudják, hiszen tapasztalták már ezt ebben az országban.

Persze sok idő telt el 1956 óta, és ma Magyarországon többpártrendszer van, bár a Fidesz egyeduralkodóvá vált a parlamentben és a közéletben egyaránt.

Azt már jól tudjuk, hogy ha egy párt ennyire túlsúlyba kerül például a parlamentben, vagy a közéletben, az sohasem vezet jóra egy országban. Ez Magyarországra is igaz.

A nép elégedetlenné válik, és az mindig forradalomba torkollik. 1956-ot már átélte ez az ország, s tudjuk, hogy mit jelent az.

A demokrácia Nyugatról jön, az energia pedig Keletről. Ez a dilemmája a magyar politikai vezetésnek, hiszen akár kimondjuk, akár nem, az energia az a póráz, amely függőségben tart Oroszországgal.

Vannak próbálkozások, hogy ezt az energiát, mely Keletről jön, próbálja Magyarország kiváltani, de ez eddig még nem sikerült.

Magyarország érzékeli és tudja, hogy a demokráciát Nyugaton gyakorolják, a diktatúrát viszont Keleten, és ennek ellenére a magyar kormány látványosan Kelet fele húz, bár az Európai Unió és a NATO tagja vagyunk.

Ezt már Nyugaton is érzékelik Magyarországgal kapcsolatban, mely nem vezet jóra.

Az újságírásnak tehát ma Magyarországon nagy felelőssége van, hiszen egyértelműen ki kellene neki mondania, hogy a demokráciát Nyugaton gyakorolják, Keletről csak az energia jön, meg a diktatúra is, és nem pedig papagájkommandó módjára ismételgetni a kormány propagandaszövegét a nép megtévesztésére.

ábrahám