A magyar nép sok pozitív tulajdonsága mellett, van egy igen negatív jellemzője is, mely abban mutatkozik meg, hogy azt az embert, aki kiemelkedik közülük, igyekeznek lehúzni, vagy lenyomni a „mocsárba”.

Sajnos ezért van az, hogy a nagy tudósaink külföldön tudtak bizonyítani, nem pedig Magyarországon. A magyar nyelv is igen rendhagyó, hiszen az nem latinnyelv, de nem is szláv. Igen, itt vagyunk Közép-Kelet-Európában, egy latin, és egy szláv nyelvtenger közepén a mi rendhagyó, magyar nyelvünkkel.

A lakosság zöme szeretne nyugat-európai módon élni, az ottani életszínvonal szerint. Azt is tudja minden magyar, hogy a demokrácia Nyugaton valósult meg, Keleten inkább a modern diktatúrák léteznek.

Emlékezzünk csak, a rendszerváltáskor, amely harminchárom éve volt, az egypártrendszer ellen küzdöttünk a demokráciáért, ma viszont ugyancsak egyfajta modern egypártrendszerben élünk, mely többpártrendszeri díszletekkel próbálja utánozni a demokráciát.

A magyar nép – mint tudjuk – Keletről jött a Kárpát-medencébe, és persze magával hozta a Keleten ma is divatos diktatúrát. Emiatt a magyar ember mindig egyszemélyi vezetőhöz köti a rendszert, ezért beszél Sztálin-korszakról és Kádár-rendszerről. A demokrácia sohasem egy ember nevéhez kötődött, hanem azt többpárti egyeztetés után egy választott kormány irányította.

Sajnos a magyar nép, mint tudjuk, nehezen változik, és még mindig jobban kötődik az egyszemélyi vezetéshez, amely ebben a térségben már a diktatúrát jelenti.

A demokráciát a görögök találták ki, mely így nem egy ember nevéhez kötődött, hanem egy irányító csoporthoz. Ez a csoport lehetővé tette a vélemények ütköztetését, a vitát, és persze a kompromisszumot is.

Sajnos ezek az ismérvek a mai kelet-európai államberendezkedésekre nem igazán jellemző, hiszen ezek a rendszerek a demokráciát függönyként használják az egyszemélyi vezetés eltakarására, azaz a diktatúra elfedésére. Megállapíthatjuk ezek után, hogy mi magyarok sem élünk igazi demokráciában, bár sokan azt hiszik, hogy ez már a demokrácia netovábbja.

Demokráciában nem divat ugyanis az egyszemélyi vezető kezeit idős asszonyoknak csókolgatni, mert ez már egyfajta feudalizmust jelent.

A demokrácia nagy kincs egy népnek, melyet persze könnyű elveszíteni, főleg a mai rohanó világunkban. Mostanában sohasem az érveket fogadják el az emberek, hanem annak adnak igazat, aki a leghangosabban beszél, vagy aki a propagandagépezetet irányítja.

Sajnos a magyar nép igencsak fogékony a propagandára, és elhiszi azt, mivel valóságnak fogja fel. Pedig tudjuk jól, hogy a propaganda nem más, mint a valóság elferdítése saját érdekek szerint.

Sokan ma is azt hiszik, hogy a világ legjobb rendszerében, demokráciában élünk, pedig ez így, mint állítás, nem igaz. A magyar nép könnyen befolyásolható a hatalom által, mert ez a nép igen erősen hatalomtisztelő történelme okán.

Hiszen ez a nép azt tanulta, hogy mindig a hatalomnak kell engedelmeskednie, mert akkor biztosított a megélhetése és a jövője.

Persze ma már tudjuk, ez nem így van, de mégis ez a nép a mindenkori hatalom elvárásai szerint cselekszik.

Voltak itt már történelmi hullámok és hullámvölgyek is. Gondoljunk csak az I. világháborút követő Tanácsköztársaságra, majd az úri Magyarországra, Horthy Miklós nevével fémjelezve, majd a II. világháborút követően a demokratikus próbálkozásokra, élen a Kisgazdapárttal, majd következett az orosz befolyás, hiszen a Nyugat a II. világháború győzelme okán odaadott minket a szovjet birodalomnak.

Hidegzuhany volt ez a Horthy-féle úri Magyarország után a magyaroknak, hiszen a változás óriási volt társadalmilag.

A Himnuszt lehet idézni: „Megbűnhődte már e nép, a múltat, s jövendőt!”

ábrahám