3. OKOS MAGYARORSZÁG

– Közoktatás: Az iskolarendszer a társadalmi szakadékok áthidalásának hatékony eszköze kell, hogy legyen. A szakmai feltételek megteremtésével meg kell szüntetni a hátrányos helyzetű diákok elkülönítését. Elengedhetetlen a 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítása a lemorzsolódás csökkentésének, valamint a középiskolai rendszer modernizálása az érettségit adó képzésben részt vevő diákok arányának növelésére.

Az esélyegyenlőség fontos feltétele, hogy az oktatási rendszer rugalmasan alkalmazkodjon a diákok sokféleségéhez, eltérő, esetleg speciális igényeihez, tanulási problémáihoz, különböző tehetségéhez. Kiemelt támogatást kell nyújtani a halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak és az őket tanító tanároknak, iskoláknak.

A tananyag mennyiségét és tartalmát ésszerűsíteni kell. Az általános iskola első időszakát meg kell hosszabbítani, annak érdekében, hogy a gyermek az alapkészségeket (írás, értő olvasás, számtani alapműveletek) biztosan elsajátíthassa.

Az alternatív iskolák képzési programját korlátozó szabályoknak meg kell szűnniük. Mindenkinek legyen joga ahhoz, hogy gyermekeit világnézetileg semleges nevelési-oktatási intézménybe járathassa. A KLIK-et megszüntetve a helyi közösségeket kell döntéshozó helyzetbe hozni.

– Szakképzés és felnőttképzés: Jól adaptálható tantervek szerint adja meg az általános műveltséghez szükséges ismeretanyagot és a tanuló egyéni képességeinek kibontakoztatását is.

Szükség van a szakképző intézmények szakmai önállóságának visszaállítására is.

A korábbiaknál is fontosabb a „második esély” iskoláinak megerősítése. A tankötelezettségi korhatár 18 évre való visszaemelésével egyidőben egy egész elveszett generációt kell megmenteni. A korszerű módszerek, lehetőségek felhasználásával (távoktatás, közösségi tanulás, élethelyzethez igazított tanulás) a hátrányos helyzetű, leszakadó régiókban élő fiatalok és felnőttek számára is meg kell teremteni a kompetencia-bővítés (különösen: a nyelvtanulás) lehetőségét.

– Felsőoktatás: Cél, hogy minél többen tanuljanak a felsőoktatásban, minél sokszínűbb legyen a képzés, mindenki megtalálhassa benne a maga helyét, és a felnőttek is könnyebben térhessenek vissza az egyetemekre, főiskolákra. Ösztönözni kell a felsőoktatásban való széleskörű részvételt és meg kell könnyíteni a bejutást – különösképpen a hátrányos helyzetű tanulók bejutását.

A felsőoktatási intézményeknek oktatási, kutatási, szervezeti és gazdálkodási autonómiával is rendelkezniük kell.

Elfogadhatatlan a felsőoktatási intézmények vagyonkezelő alapítványokba privatizálása; a felsőoktatás alaphálózatának fenntartása állami feladat. Helyre kell állítani a felsőoktatási intézmények feletti demokratikus ellenőrzést, és állami fenntartás keretei között kell garantálni számukra a nagyobb gazdasági önállóság előnyeit.

– Tudomány: Helyre kell állítani a tudományos élet autonómiáját, kizárva a kormányzati beavatkozást a tudományos életből. A Nemzeti Tudománypolitikai Tanácsot szakmai alapon kell újratervezni, hogy képes legyen a politikától független szakmai segítséget nyújtani.

4. GONDOSKODÓ MAGYARORSZÁG

– Szociális ügyek: A társadalom nem hagyhatja magukra az időseket, a betegeket, a szegényeket; minden ember fontos és minden gyermek érték. Senkinek nem lehetnek kiváltságai. A jobb helyzetben lévőknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy az elesetteknek bővebbek legyenek a lehetőségeik.

Az államnak mindenki számára szavatolnia kell a minimális létfeltételeket, mindezt pedig egy szociális minimum-program által tartjuk keresztülvihetőnek. A programban való részvételt olyan elvárásokhoz kell kötni, mint a helyi családsegítő és gyermekjóléti szolgálattal, az egészségügyi intézményekkel vagy a munkaügyi központokkal történő együttműködés.

Minden településen elérhető, személyre szabott támogatást nyújtó esetmenedzseri rendszert kell kialakítani jól képzett szakemberekből, szociális munkásokból, gondozókból, akik megfelelő szolgáltatásokhoz, intézményekhez irányítják a rászorulókat.

A szociális dolgozóknak azonnali, legalább ötven százalékos béremelést kell kapniuk.

– Családpolitika: A gyermekeknek sehol nem szegénységben, hanem biztonságban kell felnőniük, függetlenül a családformától: különös tekintettel az egyszülős családokra és a tartós betegséggel vagy fogyatékossággal élő gyermeket nevelőkre.

Nemcsak a városokban, hanem a falvakban, a hátrányos helyzetű térségekben is átfogó bölcsőde-, óvoda-, munkahelyi, családi és iskolai napközi-rendszernek kell segítenie a szülők munkavállalását.

A családi adókedvezmények rendszerét meg kell tartani, de a nehéz helyzetben lévő családoknak több támogatást kell kapniuk. A családi pótlék összegét (több mint évtizednyi elmaradást behozva) meg kell duplázni, és a továbbiakban értékállóvá kell tenni.

Lényeges szempont, hogy a családtámogatás fajtái (GYED, GYES) adják meg a lehetőséget a személyes döntésre, a saját értékrend szerinti lehetőséget a család és a munka összeegyeztetésére.

– Az idősek és nyugdíjasok védelme: Olyan nyugdíjrendszert kell felépíteni, amely garantálja az időseknek és a ma még aktív dolgozóknak, hogy nyugdíjasként tisztes körülmények között éljenek.

Hosszú távon olyan több pilléren álló nyugdíjrendszert kell kidolgozni, amely egyrészt minden időskorú honfitársunknak garantálja a biztos megélhetést, másrészt a maihoz hasonló, társadalombiztosítás alapú munkanyugdíjon alapul. Egyúttal azt is lehetővé kell tenni, hogy a mindenkori aktív munkavállalók évente tájékoztatást kapjanak a nyugdíjjal kapcsolatos adataikról és arról, hogy adott pillanatban mennyi lenne a nyugdíjuk: az egyéni nyugdíjbiztosítási nyilvántartásnak tartalmaznia kell a keresetet, a levont nyugdíjjárulékot és a szolgálati időt.

A nők számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a 40 évi jogosultsági idő megszerzése után továbbra is csökkentés nélkül, a korhatár elérése előtt nyugdíjba vonulhassanak.

Csökkenteni kell a nyugdíjak közötti, azok megállapításakor keletkező, kirívóan nagy különbségeket, és meg kell akadályozni a milliós nyugdíjak kialakulását. 

Jelentősen meg kell emelni a teljes jogú öregségi nyugdíj minimumát: az a cél, hogy elérje a nettó minimálbér 50%-át.

– Ifjúságügy: Minden fiatal számára lehetővé kell tenni, hogy munkahelyet, gyakornoki lehetőséget, vagy a munkába állást támogató képzést kapjon. A fiatalok vállalkozásait inkubátorházakkal, szolgáltatásokkal, mentorokkal kell segíteni.

Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy minden fiatal számára gyűljön olyan, az állam által finanszírozott megtakarítás, amelyet 18 éves kora után tanulmányi vagy lakhatási célra használhat fel.

– Lakhatás: Minősített hazai kivitelezőkkel évente akár tízezer bérlakás emelhető. Emellett minden második megépült bérlakás után egy további kollégiumi helyet is ki kell alakítani. Az önkormányzati szociális bérlakásépítést és bérlakás-felújítást támogatni kell. A szociális alapon kiadott lakásokat szociális lakásügynökségeknek kell kezelniük.

Elkerülhetetlen a lakásbérleti piac szabályozása.

A lakhatási válság kezelésére lakhatási támogatási rendszerre van szükség. A lakáscafetéria rendszerében minél több munkaadó tudjon ilyen típusú béren kívüli támogatást is nyújtani. A lakáscélú előtakarékosság állami támogatását újra kell indítani.

A program ismertetését következő lapszámunkban folytatjuk.

K.Zs.B.T.